Ajkakésfogak

afp

Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor sárga csíkkal díszített sötétzöld vasúti kocsikból álló szerelvénye váratlanul tűnt föl a pekingi főpályaudvaron. Az ifjú Kim apja és nagyapja is gyakran előzetes hivatalos bejelentés nélkül bukkant fel oroszországi és kínai útjain. A legtöbbet az államalapító Kim Ir Szen utazott külföldre. 1949 márciusában Moszkváig vonatozott, hogy megszerezze Sztálin támogatását a két Korea fegyverrel történő újraegyesítéséhez. A legidősebb Kim többször járt Kínában. A leghosszabb vonatútját 1984-ben tette, amikor bejárta a Szovjetuniót, Lengyelországot, az NDK-t, Csehszlovákiát, Magyarországot, Jugoszláviát, Bulgáriát és Romániát. Budapesten Kádár János fogadta Kim Ir Szent, aki korábban 1956 júniusában járt Magyarországon. Akkor Romániából, repülőgéppel érkezett tárgyalni Rákosi Mátyással, s még a Budapesti Vasas–Budapesti Dózsa bajnoki mérkőzést is megtekintette a Népstadionban.

A fia, Kim Dzsong Il viszont félt a repüléstől, és az apja halála után hat évvel, 2000-ben Pekingbe vezetett az első hivatalos útja. Egy évre rá Oroszországba vonatozott, majd 2011-ben Dmitrij Medvegyev akkori orosz elnökkel a szibériai Ulan-Udében találkozott. Ugyancsak 2011-ben Kim Dzsong Il 6 ezer kilométert vonatkozott Kínában, érintve Pekinget, Nancsingot és Sanghajt, utóbbi nagyvárosban a gazdasági reform eredményeit mutatták meg neki a vendéglátói. A hivatalos közlemény szerint az év decemberében a halál is a vonatán érte a Drága Vezért.

A legifjabb Kim apjának és nagyapjának emléket állító mauzóleumban ott van az a páncélozott személyvonatkocsi, amelyben állítólag Kim Dzsong Il meghalt, benne az asztalán egy nyitott Macbook laptop – jelezve, hogy élete utolsó pillanatáig fáradhatatlanul dolgozott a népéért. A Csoszun Ilbo dél-koreai napilap egy 2009-es cikkében írt részleteket az észak-koreai vezető által használt páncélvonatról, amelyből három volt, összesen 90 kocsival. Konvojban közlekedtek, és legfeljebb hatvan kilométeres óránkénti sebességgel, mert a páncélozott vagonok nagyon nehezek voltak.

Az első szerelvény felderítési és biztonsági feladatot látott el, vizsgálta a sínek épségét, s azt, nem terveznek-e szabotázsakciót az ország vezetője ellen. A harmadikban ültek a kísérők és a testőrök. A középső szerelvény szállította Kim Dzsong Ilt és küldöttségét. Tárgyaló-, étkező- és hálókocsi is szolgálta a kényelmét, s műholdas telefonok, laptopok és síkképernyős tévék segítették, hogy bármerre megy, kapcsolatban maradjon a külvilággal. Kim Dzsong Il belföldön is luxusvonattal járt, amelynek húsz külön állomást építettek az országban. A fia, Kim Dzsong Un viszont gyakran repül belföldi légi járattal, amit a híradások is dokumentálnak.

A páncélvonaton élvezett luxusról az orosz Konsztantyin Pulikovszkij számolt be, aki 2001-ben kísérőként ott volt Kim Dzsong Il szerelvényén. A következő évben megjelent, bizalmas feljegyzésekre támaszkodó Orient expressz című könyve észak-koreai diplomáciai tiltakozást és orosz külügyminisztériumi rosszallást váltott ki, ám fellebbentette a fátylat a finom falatokat és borokat, valamint a csinos nőket kedvelő Kim Dzsong Il életmódjáról. Az észak-koreai diktátor szerelvényének minden megállójához friss homárt szállítottak, a francia borokat Párizsból repülővel hozatták, a Drága Vezér kedve szerint választhatott orosz, kínai, koreai, japán vagy francia konyharemekek közül, és a lakomák akár négy órán át is tartottak. A feleségét Phenjanban hagyó diktátor szórakozását négy csinos – „kalauzhölgyként” bemutatott – énekesnő szolgálta, akik orosz és koreai dalokat adtak elő.