Ezígynemnyerő
A farok csóválja
21 mandátumot mindenképpen bukott az ellenzék a széthúzás miatt. Modelleztük, mi történt volna, ha sokkal kiterjedtebb és koordináltabb az együttműködés, és az ellenzéki pártok fegyelmezetten beállnak a választáson végül másodiknak befutott jelölt mögé. A modellhez a vasárnapi választás tényadatait és a Medián mérését használtuk fel az átszavazási hajlandóságról. Azt feltételeztük, hogy a nem átszavazó ellenzékiek mind a Fideszes jelölt mögé álltak volna. Ahogy a Mediánnak a választás hetében publikált kutatása mutatta, a baloldali pártok és az LMP szavazói között 85–90 százalékos átszavazási hajlandóság volt, ha a másik párt jelöltje marad a szavazólapon a fideszes jelölttel szemben. Még a Jobbik-szavazók csaknem 70 százaléka is inkább az MSZP–Párbeszéd jelöltjére ikszelt volna, ha csak közte és egy fideszes jelölt közül választhat. A másik irányból pedig még nagyobb átjárást mutatott a kutatás. A megkérdezett DK-sok több mint 90, az MSZP-sek 85 és az LMP-sek 78 százaléka mondta, hogy jobbikos jelöltre szavaz, ha csak olyat talál szemben a kormánypártival.