Bluesáradat

„Nem tudom, hogy odaát mit tehettél meg, de most a Mississippi-vidéken vagy. Itt a hátsó ajtót kell használnod!” – teszi helyre a Mudbound című filmben az Európából háborús hősként hazaérkező, többszörösen kitüntetett fekete fiút a helyi fehér gazda rasszista apja. Hiába ment el harcolni a hazájáért a fiatal Ronsel, arra tér vissza, hogy a szülőföldjén semmi sem változott. A feketék még mindig a busz végében utaznak, a hátsó ajtón járnak be-ki, a fehérek gyapotját szedik, és az ő bocsánatukért könyörögnek. A filmbeli tragédiát az váltja ki, hogy Ronsel egy fehér fiatalemberrel barátkozik: a földtulajdonos szintén katonaviselt, a háborús élményektől megzakkant öccsével, Jamie-vel. A Mudbound az öröklődő előítéletek mellett a nők szerepéről is szól: Laura szó nélkül követi férjét, aki az ő megkérdezése nélkül farmot vásárol, és a nagyvárosból odaköltözteti a családját. A fekete anya ugyanakkor azon vívódik, érezhet-e empátiát a társadalmi ranglétrán nála följebb álló fehér asszonytárs iránt.

A fehér farmgazda és a fekete bérlő családjának párhuzamos történetét bemutató filmet az amerikai független filmes Dee Rees jegyzi forgatókönyvíróként és rendezőként egyaránt. Ő az első afroamerikai nő, akit az idén Oscar-díjra jelöltek a legjobb adaptált forgatókönyvért. A Mudbound még másik három kategóriában került be a legjobbak közé: a Florence Jacksont – Ronsel fekete édesanyját – alakító Mary J. Blige-t a legjobb női mellékszereplő díjára, a Mighty River című dalt pedig – amelyet Mary ad elő, sőt részben ő is komponálta – a legjobb betétdal kategóriában jelölték. Először ajánlottak Oscarra nőt az operatőrök kategóriájában Rachel Morrison személyében.