Szemétrevele?

Miközben egyre több helyen tiltja törvény a műanyag bevásárlószatyrok használatát, a britek pedig éppen a szívószál és a fültisztító pálcika betiltására készülnek, az is tény, hogy a műanyag alkalmazása jelentősen hozzájárult az emberiség fejlődéséhez. A plasztik viszonylag olcsón gyártható, ráadásul csekély súlya miatt a szállításának költségei is alacsonyak. Súlyához képest tartós, nem vezeti az elektromosságot, átlátszó formában is létezik, valamint lényegében szagtalan.

A szerkezetekben alkalmazott műanyagnak köszönhetően kisebb például az autók és a repülőgépek súlya – előbbieknél mázsában, utóbbiaknál tonnában mérhető a megtakarítás. És akkor a rakományokat szállító, szintén műanyagból készült konténerekről még nem is beszéltünk. Ennek köszönhetően – érvelnek a műanyag támogatói – jóval kevesebb üzemanyagra van szükség a légi és földi járművek előrejutásához, ami pedig kisebb környezetszennyezést jelent. Igen ám, de ha nincs műanyag, akkor talán el sem terjedtek volna ilyen mértékben a közlekedési eszközök, a kevesebb jármű pedig szintén kisebb szennyezést okozna – riposztoznak a plasztik ellenzői. A részben feltételezéseken alapuló vitában igen nehéz igazságot tenni, az mindenesetre könnyen belátható, hogy a tudomány, az orvoslás és a mindennapi életünk kényelme sem tarthatna ott, ahol ma, ha nem született volna meg a műanyag. Sőt mai formájában nem létezhetne például napelem sem, amely pedig jelentős mértékben hozzájárulhat egy fenntarthatóbb világhoz.

Nehezen eldönthető kérdés, hogy mindez megérte-e. Leginkább arra lehetünk kíváncsiak, hogy létezik-e – az éppen a műanyag áldásos hatásainak köszönhetően is zakatoló – fejlődésnek olyan szintje, ahol a mennyiség átfordul minőségbe, és a tagadhatatlanul jelentős károkozást feltétlenül szükséges eszköznek tekinthetjük majd egy emberibb (és állatibb) jövőben.