Ismerőshangok

Néhány nap alatt háromszor győzött a forradalom Örményországban. Először a múlt hét elején, amikor az április közepe óta minden este hatalmas tömegben utcára vonuló tüntetők elérték Szerzs Szargszjan államfőből lett miniszterelnök lemondását. Majd néhány nappal később, amikor a helyére kinevezett ügyvezető kormányfő, Karen Karapetjan bejelentette, a kaukázusi köztársaságban május elején a parlament új embert választ a kabinet élére. A végleges győzelem pedig akkor született meg, amikor a nyomasztó parlamenti többséggel rendelkező, Szargszjan vezette Örmény Köztársasági Párt (HHK) közölte, hogy nem indít jelöltet a kormányfőválasztáson.

Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel az ellenzéki tüntetések főszervezője, az újságíróból lett politikus, Nikol Pasinjan alakíthat majd kormányt. A nacionalista és konzervatív HHK 1999 óta állt megszakítás nélkül a volt szovjet tagköztársaság élén. Pasinjan bejelentette, hogy az ország irányításának átvétele után olyan reformot akar végrehajtani, amely lehetővé teszi majd a valóban demokratikus, előrehozott parlamenti választás megrendezését.

A kormányzó párt annak ellenére vonult vissza, hogy az utóbbi hetek örményországi ügyeitől magát látványosan távol tartó Oroszország is megszólalt, és azt sugallta, annak örülne, ha a HHK maradna a hatalomban. Vlagyimir Putyin államfő a Karapetjannal folytatott telefonbeszélgetés során ugyanis közölte, Moszkva azt szeretné, ha a válságot a jelenleg érvényes alkotmány betartásával, s a tavalyi, legitim parlamenti választás eredményének figyelembevételével oldanák meg.

Elemzők szerint a bírálói által korruptnak és tehetetlennek tartott jereváni hatalom részben azért hajlandó teljesíteni az ellenzék követeléseit, mert attól tart, hogy az esetleg elhúzódó belpolitikai válság meggyengítené az országot, s ezzel lehetőséget teremtene Azerbajdzsánnak az örmény ellenőrzés alatt lévő azeri terület, Karabah visszafoglalására. Az viszont kérdéses, mit szól majd az Örményországban két támaszpontot is fenntartó Oroszország az elitváltáshoz: Szargszjan és pártja a Kreml szövetségese volt, Pasinjan viszont eltávolodna Moszkvától.

A Magyarországon leginkább „baltás gyilkosként” ismert, 41 éves azeri Ramil Safarovot ismét megjutalmazták a hazájában, őrnagyból alezredessé léptették elő. Az örmény katonatársát 2004-ben agyonverő tisztet Magyarországon 30 éves fegyházra ítélték, ám az Orbán-kormány 2012-ben kiadta Azerbajdzsánnak, azzal a feltétellel, hogy a hátralévő időt egy ottani börtönben ülje le. Az azeriek nem tartották be a szavukat: Ilham Aliyev államfő azonnal kegyelemben részesítette Safarovot, a védelmi minisztérium pedig egy összegben kifizette a letöltött nyolc évre járó zsoldját, s még egy lakással is megajándékozta.

Safarov kiadása miatt Örményország azonnal felfüggesztette a magyar–örmény diplomáciai kapcsolatokat, s a kétoldalú viszony a mai napig nem javult, az örményországi ügyeket a Tbilisziben lévő magyar nagykövetség egyik konzulja intézi. A budapesti kormány úgy tett, mintha felháborodott volna az azeri lépésen, pedig a külügyminisztérium szakértői figyelmeztették az illetékeseket, hogy Safarov nem fog börtönbe kerülni hazájában. A „kis közjáték” hamar elfelejtődött, s Orbán Viktor és Ilham Aliyev továbbra is baráti viszonyt ápol egymással. A legutóbbi bakui meghívás februárban érkezett, amikor Orbán Budapesten fogadta Ali Ahmadov miniszterelnök-helyettest. A magyar kormányfő az Azertag nevű azeri internetes újság szerint elfogadta az invitálást, és közölte: közeli barátjának tartja a bakui vezetőt.

A februári találkozón szóba került az is, hogy a Fidesz és az Aliyev mögött álló Új Azerbajdzsán Párt közötti szoros együttműködés elősegíti a két nép közötti barátság elmélyítését is. Az együttműködést az is megolajozhatta, hogy mindkettő hosszú ideig igénybe vette a „negatív kampányok nagymestereként” emlegetett amerikai kampánystratéga, a tavaly elhunyt Arthur J. Finkelstein szolgálatait. Finkelstein Azerbajdzsánban nemcsak tanácsokat adott, hanem a nevét viselő közvélemény-kutató cég segítségével rendre megerősítette, hogy az azeri nép egy emberként áll a vezére mögött.