Kiírjákegymást
A kultúra fideszes irányítói éberségének lankadása miatt fújta meg a harci kürtöt a kormánylap Magyar Idők. Ebbe a közegbe érkezik a botcsinálta történészként is megnyilvánuló humánminiszter, Kásler Miklós és cirkuszművészként indult kulturális államtitkára, Fekete Péter.

Kormányzati abszurd


Anemzetorvosa

Polihisztor
Megvan az esély arra, hogy 68 éves Kásler Miklós onkológusprofesszor személyében egy Szőcs Géza-szerű, vadabbnál vadabb ötletekkel előrukkoló figura kerül az Emberi Erőforrások Minisztériumának élére. Az bizonyos, hogy nem elődje, a lelkész Balog Zoltán, és annak elődje, a szürke, szintén orvos professzor, Réthelyi Miklós politikáját folytatja. Előélete alapján valószínűsíthető, hogy a nemzet orvosa pózában tetszelgő, magát reneszánsz embernek tartó Káslernek szinte az összes hozzá tartozó területtel – az egészségügy mellett a kultúrával és az oktatással – kapcsolatban lesznek saját elképzelései, és az autokratikus vezető hírében álló orvos megkísérli kézi vezérléssel irányítani majd az államtitkárságait.
Káslert láthatóan régóta nem elégítette ki az Országos Onkológiai Intézet (OOI) irányítása, ami több mint negyedszázada nyomta a vállát, hanem televíziós műsort vezetett, és amatőr történészkedésbe kezdett. Ilyen minőségében könnyen el tud szakadni a tényektől. Például amikor arról értekezett, hogy a betegségek nagy része megelőzhető a tízparancsolat betartásával. Kormányzati kapcsolatainak köszönhetően ő lehetett az, aki III. Béla Árpád-házi király sírját megnyithatta, és elvégezhette a csontokon a DNS-vizsgálatokat. Ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy az Árpád-ház nem finnugor eredetű. Ami nemcsak marhaság, hanem épp az ő kutatócsoportja rangos nemzetközi folyóiratban megjelent tanulmányában írtaknak is ellentmond. Nem lehet véletlen, hogy az MTA közgyűlése épp Kásler kinevezésének híre után határozta el, hogy aktívabban lép fel az áltudományok ellen.
Kásler ugyanakkor nem pártkatona. 2013-ban az OOI új sebészeti tömbjének avatóünnepségén maga mondta, hogy minden kormányt kiszolgált. Nyilván a betegek érdekében. Kiváló szervező hírében áll, sőt volt idő, amikor egyenesen forradalmárnak számított: a korábban szervezetlen és korszerűtlen, valamint lerobbant gazdasági állapotban lévő onkológiai ellátást az OOI főigazgatójaként 1994–1997 között racionalizálta, fejlesztéséhez központi forrásokat szerzett. Az ő nevéhez fűződik az onkológiai ellátási protokoll – vagyis egységes eljárási rend – kidolgozása, egy országos onkológiai hálózat kiépítésének terve. A Gyurcsány-kormány alatt megfogalmazott Nemzeti Rákellenes Program is a Kásler által tíz évvel korábban lefektetett alapelvekre támaszkodott. Ezt végül nem vezették be, és Kásler maga is feladta az egymásba átfolyó vidéki és a gyógyszerterápiás lobbi elleni hiábavaló küzdelmet. Visszatért az OOI-t igazgató elődje, Eckhardt Sándor logikájához, azaz a centrális ellátás szilárd kézben tartásához és az országos intézet monopolhelyzetének az erősítéséhez. Mára világossá vált azonban, hogy a túlfejlesztett OOI sem képes betölteni az országszerte mutatkozó kapacitásbeli és szakmai hiányosságokat. Ezek elfedésére szolgált – és szolgál ma is – a statisztikákkal bűvészkedés, ami szinte minden onkológiai ellátó intézmény gazdasági érdeke.