Afrikaicsokor

„Ha a külvárosi temetősöknek 300 forintért próbálom eladni a rózsa szálját, mindjárt lezsidóznak, még anyák napja előtt is!” – utal a komplikált magyarországi árképzésre egy budapesti virág-nagykereskedő. A Hollandiából heti kétszer-háromszor szállító kft először a belvárosi „luxus”-virágboltokat szolgálja ki, azoknak legalább 45-50 százalékos haszonkulccsal adja el a portékáját. Aztán jönnek a külvárosi boltok, s végül a temetői árudák. „Kivétel persze a Farkasréti temető, ott olyan haszonnal adják tovább a növényeket, hogy eleinte lehidaltam tőle” – teszi hozzá. Múlt szombaton, ballagás és anyák napja előtt mindenesetre neki is vastagabban fogott a ceruzája: az Angyalföldön működő Budapesti Virágpiacon 250 forintot kért egy szál rózsáért, miközben máskor ennél egy százassal olcsóbban szolgálja ki az odazarándokló kiskereskedőket és magánvevőket.

Igaz, e jeles napok előtt a hollandiai aukciókon is magasabb áron tudták beszerezni a virágot az importőrök. „Ilyenkor az ottani termelők szándékosan kisebb adagokban viszik be a virágokat a tőzsdére, így azok gyorsan, drágán kelnek el” – avat be a kulisszatitkokba egy másik angyalföldi árus. A holland virágtőzsdén ugyanis az árlejtés módját alkalmazzák: a kikiáltási ár fokozatosan csökken, de mivel a mennyiség korlátozott, a kereskedők nem kockáztathatják meg, hogy elvigyék az orruk elől a portékát. „Ha a beszerzési ár nőtt is, azért az mindenképp túlzás, hogy a múlt hétvégén a trendibb fővárosi üzletek nem átallottak 800–1000 forintot is elkérni egy szál holland rózsáért” – jegyzi meg az importőr.

Magyarországon nagyjából fél tucat nagyobb importőr szolgálja ki a virágkereskedőket, ők saját kamionokkal rendelkeznek, amelyek hetente kétszer-háromszor járják meg az Amszterdam–Budapest útvonalat. A legnagyobb aukciók hétfőn és kedden zajlanak a holland tőzsdén, reggel 6 és 10 óra között. A 18–20 órás utazás után általában másnap reggel érkezik a portéka a Kelet-Közép-Európa legnagyobbjának számító szigetszentmiklósi virágpiacra, majd később a többi hazai piacra, például az angyalföldi kofákhoz. „A szállítás díja nagyjából szálanként nettó 10-25 forintra jön ki, erre az első időkben azért teszünk nagyobb haszonkulcsot, hogy átlagosan 30 százalék profit mindig meglegyen, még ha a végén már önköltségen adjuk is el a virágot” – mondja egy kereskedő, aki bejáratott ügyfélkörrel rendelkezik, ám a szigetszentmiklósi nagybanira az ott véd- és dacszövetséget alkotó cégek nem engedik belépni.

A legnagyobb gondot azonban nem az iparági erőviszonyok, hanem a munkaerőhiány okozza a virágbizniszben is. „Tavaly három boltomat kellett bezárnom, mert nem találtam virágkötőt. A jól képzettek mind elmentek Olaszországba vagy Hollandiába, ahol mint a bontott csirkét, úgy kötözik a csokrokat a futószalag mellett állva, nettó havi 2500 euróért. Én óránként nettó 2 ezer forintot ajánlottam, ennyiért sem tudtam felvenni embert” – panaszkodik az egyik nagykereskedő. Ennél is nagyobb nehézség azonban a multik versenyelőnye: az élelmiszer-kereskedelmi láncok 700 forintos virágcsokrával egyetlen hazai kereskedő sem tud versenyezni.