Székely Kriszta

Portré

2018. május 10.

Túry Gergely

Székely Kriszta

rendező

„Ascher Tamás szokott élcelődni rajtam, hogy hiába tetováltatom magam, akkor is látszik, hogy budai úri kislány voltam” – adja meg a felütést személyisége leírásához a 35 éves rendező. Pasaréten, kertes házban nőtt fel. Édesapja eredetileg pszichológus volt, „de nagyon gyorsan sikeres üzletemberré avanzsált”. Édesanyja háziorvosként kezdte, majd onkológusi szakvizsgát szerzett. Az élet értelmének kutatása egyszer csak a vallásfilozófia, a buddhizmus felé fordította az évekig balerinának készülő kamasz lányt. Az érettségivel egybekötött balettzáróvizsga előtt pár nappal kisétált az addigi életéből, és elutazott Délkelet-Ázsiába. Hónapokig bérelt motorral járta Laoszt és Thaiföldet. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve megnyitotta Luangprabang első koktélbárját, majd – rövid sanghaji kitérőt követően – négy év után hazarepült. Budapesten az RTL Klubnál kezdett dolgozni, több celebműsor és valóságshow készítésében szerzett tapasztalatot. 2010-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakára. Már gyakorlati idejét is a Katona József Színházban töltötte, ahova 2015-ben szerződtették. A Pécsi Országos Színházi Találkozó zsűrije tavaly a Nóra – Karácsony Helmeréknél című előadásért őt ítélte a legjobb rendezőnek. Most az Odüsszeia alapján az Ithakát állítja színre.

Jelmeztervező párjával, Pattantyus Dórával épp most vették ki és rendezik be közeli barátjuk, Péterfy Bori színésznő belvárosi lakását. „A gyerekvállalás egyelőre nincs a mindennapi kérdések között, de már tudjuk, hogy majd együtt szeretnénk belevágni.” A főzés az egyetlen olyan rá és a környezetére nézve nem káros dolog, ami kikapcsolja. „A Kékszakáll főpróbahetében beszabadultam a Klauzál téri piacra, és vettem egy báránycombot. Ezzel állítottam vissza az esti próbára, aztán másnap hajnali 4-ig sütöttem.”

¬ Elnézve önt, nehéz elképzelni, hogy 18 éves koráig hivatásszerűen balettozott?

Számomra is abszurd, hogy valaha balerinának készültem. Bár hosszú hajú, vékony, szoknyás kislány voltam, kicsi koromtól volt valami vagányabb, szögletesebb bennem, a balerináktól elvárt „hattyú- és hópehelylét” sosem passzolt hozzám igazán. Édesanyám álma volt, hogy balerina legyen, ám végül hároméves koromban engem íratott be a Budai Táncklubba. Tizennégy éves koromig nagyon jól éreztem magam abban a közegben, aztán lassan minden változni kezdett. Létezik az a személyiségtípus, aki képes csendben végiggyakorolni egy életet. Én nem ilyen voltam.