Agépfelségelve

A magyar iskolarendszer még javában a harmadik ipari forradalom kihívásaival birkózik, miközben már a negyedikkel kellene foglalkoznia. Egyebek között ezt állapította meg Radó Péter oktatáskutató Az iskola jövője című, nemrég megjelent kötetében. A robotikára való felkészülés még a nálunk gazdagabb országokban sem egyszerű, Magyarországon viszont Radó szerint a feltételek sincsenek meg ahhoz, hogy a közoktatás befogadhassa a kor kihívásainak megfelelő tartalmakat, módszereket. 2010 óta az Orbán-kormány egy múltba tekintő, centralizált, a pedagógiai autonómiát megnyirbáló, a lexikális tudást preferáló, radikális ellenreformot hajtott végre a közoktatásban.

Emellett azonban elvileg van egy párhuzamos valóság is a magyar oktatásban. Ezt a Digitális oktatási stratégia (DOS) írja le, amelyet a kormány 2016-ban fogadott el. Ennek célja, hogy digitális írástudás nélkül senki se hagyhassa el a közoktatást. A DOS – amely nem is az oktatási tárcához, hanem a Miniszterelnökséghez kötődik – kifejezetten progresszív és jövőbe mutató, legalábbis, ha eltekintünk attól, hogy a digitális pedagógia elterjesztését centralizáltan képzeli el. A két világ ugyanis gyakorlatilag összeegyeztethetetlen. A digitális világ nagy ígérete, hogy ki tud lépni az uniformizálásból, képes alkalmazkodni a diákok egyedi útjaihoz. Ez viszont szembemegy a centralizációval. Hogy e két világ közül a kásleri időszakban melyik kerekedik felül, az egyelőre nem látszik. Bizottsági meghallgatásán az új miniszter, Kásler Miklós mindenesetre fontosnak nevezte a digitális átállást.

A DOS – nagyon helyesen – abból indul ki, hogy az iskolák széles sávú internettel, wifivel, 3D-s nyomtatóval, digitális táblákkal és egyéb eszközökkel való ellátottsága szükséges, de nem elégséges feltétele a digitális áttörésnek. Eszközökben egyébként látszólag nem is áll olyan rosszul a magyar közoktatás. Internet gyakorlatilag minden intézményben van, csakhogy a sávszélesség alacsonyabb az európai átlagnál (a minimálisan szükséges 30 Mb/s-hoz képest átlagban 4 Mb/s). A számítógépek túlnyomó többsége pedig a laborokban van, ezért más tanórán nem érhető el. Ráadásul a gépek öregek, és csak mintegy harmaduk kapcsolódik az internethez. Interaktív táblákkal viszont európai összehasonlításban is előkelő helyen állunk, kérdés, mire használják azokat.

A DOS viszont egészen konkrét infrastruktúra-fejlesztést ír elő. Mint Horváth Ádám, a stratégia megvalósításáért felelős Digitális Pedagógiai Módszertani Központ vezetője mondja, 2021–2022-ben már lesznek olyan korosztályok, amelyek nem papíralapú, hanem teljes egészében digitális eszközökkel – laptoppal, tablettel – dolgozhatnak. A „hozd a saját eszközödet” modell a gyerekeknél már meglévő kütyükre épít. Azok a diákok pedig, akiknek a szülei nem engedhetik meg maguknak a vásárlást, tartós bérlet formájában használhatják az iskola gépeit. Horváth ígérete szerint a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség 2019 végéig minden iskolában kiépíti a széles sávú netet.

Az oktatáskutató azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a sikeres munkavállalóknak manapság olyan készségekkel is rendelkezniük kell, mint a kritikai gondolkodás, a problémamegoldás, a kreativitás, az interkulturális kommunikáció. Nem tudjuk megjósolni, mit hoz a jövő, de képessé tehetjük az egyéneket arra, hogy bárhogy is alakul, tudjanak alkalmazkodni hozzá – mondja Radó. Egyelőre azonban inkább csak az iskolarendszeren kívüli képzések alkalmazkodnak az új igényekhez. Szaporodnak a programozást, robotikát és egyéb digitális készségeket fejlesztő tanfolyamok. Mindez pedig utolérhetetlen az egyébként is hátrányos helyzetű, szegényebb családokba született gyerekeknek, akiknek így tovább csökken az esélyük a korszerű tudás megszerzésére. ¬ BALLA ISTVÁN