Hajítópróba

A háború kisebb felkeléssel kezdődött, de a vallási fanatizmus és a nagyhatalmak beavatkozása végeláthatatlanul táplálja. A tűzszünetek kudarcba fulladnak, közben menekültek tömegei kelnek útra. Nem nehéz ráhúzni a mai közel-keleti válságokra, az örökösen egymásba fonódó konfliktusokra, akár a szíriai háborúra a harmincéves háború mintáját. Lehet, hogy a megoldás is hasonló? Frank-Walter Steinmeier német államfő tavalyelőtt, még külügyminiszterként, modellnek javasolta a vesztfáliai békét. Azóta cambridge-i és hamburgi politológusok foglalkoznak az ötlettel, Jordániában pedig, a kormány felkérésére, szakértői bizottság próbálja átültetni a német mintát a Közel-Keletre. Nem lesz könnyű.
Mire 1648-ban megállapodásra jutottak, már öt éve folyt a tanácskozás, ráadásul két helyen, Münsterben és Osnabrückben, mert rangbéli és vallási fenntartások miatt nem ült mindenki egy asztalhoz. A végeredmény határokat is átrajzolt: függetlenné vált Svájc és Hollandia, a svédek és a franciák kisebb-nagyobb német területekhez jutottak. Mindenkinek mindent megbocsátottak: 1618-ig visszamenő teljes amnesztiát hirdettek. A katolikus, a lutheránus és a református egyház teljesen egyenrangúvá nyilváníttatott. Végeredményben a Habsburgok császársága meggyengült; inkább csak saját tartományaikban maradtak urak, nem pedig az egész birodalomban. A békét jórészt az tette lehetővé, hogy mindenki belefáradt a háborúba, és senkinek sem maradt pénze a folytatáshoz. Erre kell várni Szíriában és környékén is?