A kapuk záródnak
A mostani folyamatoknak három kimenetelük lehet, a jó, a rossz és a csúf – idézte fel Sergio Leone kultikus westernjét budapesti előadásán a török–amerikai Harvard-professzor, Dani Rodrik. A Rajk László Szakkollégium Neumann János-díjával kitüntetett közgazdász úgy véli, a rossz az, ha az 1930-as években látott gazdasági összeomláshoz, bal- és jobboldali populista rendszerek kialakulásához vezetnek, a jó, ha demokratikus módon új egyensúly alakul ki a hiperglobalizáció és a nemzeti szuverenitás között, a csúf pedig az, ha a kúszó populizmus, protekcionizmus folyamatosan aláássa a liberális demokráciát és a világgazdaság mai rendszerét. A globalizáció paradoxona című, 2012-ben megjelent könyvében Rodrik támogatta a munkaerő-vándorlás liberalizálását, mert az „potenciálisan óriási előnyökkel jár, elsősorban a világ szegényei számára”. A HVG kérdésére, hogy a mostani migrációval nem valósult-e meg spontán módon a javaslata, Rodrik ezt válaszolta: „Különbséget kell tenni bevándorlási politika és migráció között. Az előbbi azt jelenti, hogy meghatározzuk, mekkora népességet akarunk; a munkaerőpiaci politika ennél szűkebb, arról szól, hogy hány munkavállalóra van szükségünk. A munkaerő mobilitását ideiglenes vízummal vagy más gazdasági programmal lehet szabályozni. Németországban például előbb ideiglenes vendégmunkásprogramot vezettek be, majd azt hosszabb távra kiterjesztették. Változatlanul azt gondolom, hogy gazdasági szempontból hatalmas lehetőség van az ehhez hasonló megoldásokban. De más az, ha emberi jogi szempontokból befogadunk politikai menekülteket, mint hogy kihasználjuk azt a nyereséget, amelyet a munkaerő erőteljesebb bevándorlásától remélünk.”
