Tűréspróba
Megugró olajárak, gyengülő forint, két számjegyű bérnövekedés – a közgazdasági álmoskönyvek szerint több sem kell az inflációnak. Ennek ellenére erőteljes gyorsulásra nem számítanak az elemzők.
Lélektani határ.
Felhajtóerők
Derűs évkezdetet zavarnak meg napjaink politikai fejleményei: az iráni atommegállapodás felrúgása, Venezuela olajiparának összeomlása, Erdogan török elnök akaratossága, Argentína pénzügyi csődje, valamint az olaszországi kormányválság. Pedig a Nemzetközi Valutaalap az év elején még azt regisztrálta, hogy 120 országban, amelyek a világ GDP-jének háromnegyedét adják, „szinkronban” gyorsul a gazdasági növekedés. Idén áprilisban is ezt a képet erősítette meg, a világgazdaság 3,9 százalékos bővülését jövendölve az idei évre és 2019-re is.
Ekkor még nem tulajdonított különösebb jelentőséget az IMF az olajárak emelkedésének sem. Megállapította ugyan, hogy a 2017-es, hordónként 52,8 dolláros átlagár az idén 62 dollárra emelkedik, de azt feltételezte, hogy ehhez a kínálat gyorsan alkalmazkodik, és jövőre az árak 58 dollárra esnek, majd még tovább, 2023-ig egészen 53,6 dollárra. Azokban az áprilisi napokban írta Donald Trump amerikai elnök a Twitteren, hogy „mindenütt rekordmennyiségű olaj van, beleértve a tengereken a teljesen megrakott hajókat, az olajárak mesterségesen magasak! Ez nem jó, ezt nem szabad elfogadni.” Ám mindez a visszájára fordult, amint Trump felmondta az Iránnal kötött atommegállapodást. A piac rögvest elbizonytalanodott. Az iráni exportot övező kétségeket erősítette, hogy apadni kezdtek az amerikai tartalékok, és hogy mindeközben Venezuela olajipara összeomlott. A kőolaj hordónkénti ára 80 dollár fölé ugrott, és csak azt követően mérséklődött, hogy az exportőrök megpendítették a kitermelés bővítését. Mindez meglódította a magyar üzemanyagárakat is, szűk egy hónap alatt cirka 8 százalékos, azaz literenként nagyjából 30 forintos drágulást idézve elő.
A forint gyengülésébe szintén piaci zavarok játszottak bele. Május 8-án Argentína kért a hírek szerint 30 milliárd dollár hitelt az IMF-től, hogy elkerülje a csődöt, majd Erdogan török elnök fordította maga ellen a piacot azzal, hogy kétségbe vonta az ország nemzeti bankjának függetlenségét. A nyilatkozatra a török líra árfolyama zuhanni kezdett, amit a jegybank 300 bázispontos kamatemeléssel próbált megállítani. A bizonytalanság szokás szerint átterjedt a feltörekvő valuták piacára, a forinton kívül a lengyel zlotyt és a cseh koronát is elérte.
