Cselekésütközések
Vlagyimir Putyin és Oroszország akkor is nyerni tud, ha mindenki ellene van – a jégkorongot és a cselgáncsot a futballnál százszor jobban kedvelő orosz elnök ezt akarja bebizonyítani a labdarúgó-világbajnokság megrendezésével.


Oroszszél
ésvihar
„Készüljetek a halálra!” „Legalább egy edzőterembe menjetek el, hogy méltó ellenfelek legyetek!” – ilyen és ehhez hasonló üzenetekkel bombázzák az orosz fociultrák az oroszországi labdarúgó-világbajnokságra készülő angol szurkolókat. Hasonló fenyegetést valószínűleg más nemzetek fiai és lányai is kapnak, ám a legtöbb verbális attak az angolokat éri. Az oroszok ugyanis az angol ultrákat tartják a legkeményebb szurkolóknak, s úgy érzik, ha őket le tudják győzni, akkor a focipályák szubkultúrájában mindenki elismeri, hogy immár ők a legfélelmetesebb ellenfelek.
Ráadásul most különösen éles a szembenállás. Nagy-Britannia Oroszországot vádolja a Szergej Szkripal volt orosz–brit kettős ügynök elleni angliai idegmérges merénylet elkövetésével, s emiatt annyira megromlott London és Moszkva viszonya, hogy a két ország március után több hullámban diplomaták tucatjait utasította ki. Nem véletlen, hogy a szervezők általános aggodalommal készültek az Arsenal és a CSZKA Moszkva áprilisi Európa-liga-összecsapására: London a brit, Moszkva pedig az orosz szurkolókat figyelmeztette arra, hogy az idegenbeli meccseken súlyos incidensek érhetik őket. Ehhez képest szinte teljes nyugalomban zajlottak le a mérkőzések, az UEFA-ellenőrök csak annyit jegyeztek fel, hogy az orosz ultrák szokásukhoz híven huhogni kezdtek, ha fekete bőrű játékoshoz került a labda.
A viszonylagos béke hátterében az áll, hogy az orosz focihuligánok legalább két évtizede kapcsolatban vannak a politikai elittel. A szélsőjobboldali nacionalista ideológiát követő ultrák egyfajta támaszt jelentettek a hatalom számára, nem véletlen, hogy a liberális ellenzék ellen létrehozott Kreml-párti ifjúsági szervezetekben százszámra képviseltették magukat. Ugyancsak sokan megfordultak az ultrák közül Kelet-Ukrajnában, hogy az ukrán kormányhadsereg ellen harcoló oroszpárti szakadárok mellett részt vegyenek a háborúban. A hatalmat az sem zavarta, hogy a huligánok nem csupán szélsőséges nacionalisták, hanem részben virtigli nácik is: a „Heil Hitler!”-es köszönés bevett a körükben, a tetoválások között rengeteg horogkereszt, illetve SS felirat akad. A dolgok már odáig fajultak, hogy április 20-a, Hitler születésnapja előtt a Moszkvában élő fekete, illetve kaukázusi egyetemisták figyelmeztették egymást: a szokásosnál óvatosabban járkáljanak az utcákon.
A hatalom és az ultrák közötti kapcsolat a 2016-os Eb-n újra igazolást nyert a marseille-i véres összecsapáskor. Kiderült, hogy részben a hivatalos orosz küldöttséggel kapcsolatban álló személyek segítették az utcai harcosokat. Igor Lebegyev, az orosz parlament alsóházának alelnöke és a labdarúgó-szövetség vezetésének tagja szerint a „marseille-i hősök” a kötelességüket tették, s megvédték hazájuk becsületét. A hatóságok azt is eltűrték, hogy az orosz klubcsapatok mögött álló szurkolói csoportok rendszeres harcot vívjanak egymással: az interneten százával találhatók olyan videók, ahol a kemény maghoz tartozó harcosok előre egyeztetett időpontban egymásnak esnek.
A 2016-os balhé után viszont Oroszországnak váltania kellett, hiszen rosszul venné ki magát, ha a hazai környezetben mindenképpen túlerőben lévő oroszok megfélemlítenék a vendégként érkezőket. Így valószínűleg utasítás érkezett legfelülről, és az orosz klubok mindegyikénél kineveztek a kemény maghoz tartozó szurkolói kapcsolattartókat. Az ő feladatuk, hogy kordában tartsák társaikat a fontos meccsek idejére. Közben a Kreml több pr-céget is megbízott azzal, hogy javítsa a meccslátogatókról kialakult képet: a közösségi oldalakat elárasztották a mérkőzéseken meleg teát és takarót osztogató, mosolygós szurkolók képei.
Kérdés, mennyire tudja a hatalom visszakényszeríteni a palackba az erőszak szellemét. „Lehet, hogy nem lesznek előre eltervezett akciók, mert a huligánok félnek a rendőrségtől. Viszont ezek a csoportok úgy épülnek fel, hogy nagyon nehéz minden tagot ellenőrizni” – vélekedett Pavel Klimenko, a focipályákon dúló rasszizmus és erőszak ellen harcoló, londoni székhelyű FARE-hálózat egyik oroszországi aktivistája.
Az angol válogatottnak otthont adó szállodát körülvevő parkban mindenesetre már most állig felfegyverzett katonák és rendőrök járőröznek, s a játékosok kérésére hatméteres kerítéssel vették körül a csapat edzőpályáját. Már csak azért is, mert állítólag az argentin ultrák is készülnek: ők az 1982-es falklandi háborúban elszenvedett vereségért szeretnének sokadszor is elégtételt venni az angolokon. ¬ NÉMETH ANDRÁS