Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc az Újpest győzelmével zárult magyar kupadöntőn. Szemvillanás alatt
Túry Gergely
Ahogy a második Orbán-kabinet megalakulásától egyre fontosabbá vált a sportág támogatása, politikusok, kormányzati szereplők köreiben mozgó üzletemberek úgy ismerték fel, hogy a labdarúgás immár jóval több sima befektetésnél. Ajtó a legfelső politikai kör lakosztályába, ahol a párt- és üzleti döntések is megszületnek, és ahová pusztán szorgalmas munkával bajosan lehet bejutni.
Meccs2026-ért
Bárhogyan is dönt a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) kongresszusa, Donald Trump amerikai elnök mindent megtett azért, hogy a 2026-os világbajnokság rendezési jogát az USA, Kanada és Mexikó hármasa nyerje el – de azért is, hogy egyedüli ellenfelük, Marokkó legyen a befutó. Ehhez a bravúrhoz elegendő volt egyetlen Twitter-üzenet, amelyben Trump fölvetette: ugyan miért kellene az USA-nak támogatnia azokat az országokat, amelyek nem támogatják az amerikai pályázatot? A fenyegetés egyszerre taszíthatta és vonzhatta a voksokat egy olyan szavazás során, amelyben ugyanakkora súlya volt az ötszörös világbajnok Brazíliának, mint a FIFA rangsorában holtversenyben az utolsó helyen szerénykedő Tongának.
Az észak-amerikai trió egészen addig biztos befutónak számított, amíg fel nem tűnt a színen Trump, aki idén januárban egy fehér házi bevándorlási egyeztetésen megjegyezte, nem érti, miért kellene „szarfészek” (shithole) – afrikai és ázsiai – országokból embereket beengedni az USA-ba, miért nem jönnek olyan helyről, mint Norvégia. A megbélyegzésen sokan kiakadtak az érintett kontinenseken, amelyek konföderációi komoly súllyal bírtak a moszkvai szavazáson, ahol a FIFA 211 tagjából a rendezésre pályázó négy kivételével mindannyian részt vehettek.
A FIFA szakértői csapata idén tavasszal helyszíni szemlét tartott, és a kongresszus elé terjesztett jelentésében az USA, Kanada és Mexikó 500 pontból 402, Marokkó viszont csak 275 pontot kapott a felkészültségre. Azon a vébén 32 helyett már 48 válogatott vesz részt, és nem 64, hanem 80 mérkőzést tartanak. Az észak-amerikai hármas – amelyből az USA egyszer (1994), Mexikó pedig kétszer (1970, 1986) volt már házigazda – a kormányzati támogatásra kapott gyöngébb osztályzatot. A jelentés készítői aggódtak a Trump által egyes muszlim országok polgáraira elrendelt beutazási tilalom miatt is. Az újonc Marokkó esetében viszont abban láttak bizonytalanságot, hogy csaknem 16 milliárd dolláros költséggel még meg kell építeni vagy korszerűsíteni 14 stadiont, és további milliárdokból javítani kell a közlekedési és szállodai infrastruktúrát.
A jegyeladásokból, a szponzori szerződésekből és a VIP-vendégek fogadásából az észak-amerikai trió 14,3 milliárd dolláros bevétellel kecsegtette a FIFA-t, míg Marokkó ennek csak a felét, 7,2 milliárdot jósolt. Az észak-afrikai ország időzónája viszont közelebb van a jól fizető európai és ázsiai piachoz, így az ottani tévétársaságoktól többet lehet remélni a közvetítési jogokért, mint ha az amerikai kontinenshez kellene alkalmazkodni. Az amerikai jogokat megvásárló Fox Sports és Telemundo tévés kettős a már megállapított összegen felül 300 millió dolláros prémiumot ígért a FIFA-nak, ha a 2026-os világbajnokság 60 mérkőzését – a negyeddöntőktől minden meccset – az USA-ban, 10-10-et pedig Kanadában és Mexikóban játszanak majd le.
