Zacskós tudomány
Több ezer teafiltert ástak el öt kontinens erdőiben a világ környezetkutatói. A szabványosítás furcsa, de voltaképp logikus módja ez. Már régóta kutatják, hogyan és mennyi idő alatt bomlik le az avartakaró, de az eredmények nem voltak összehasonlíthatóak, mert mindenhol más tartalmú, ráadásul eltérően sűrű szövésű zacskókat ástak el, majd bányásztak ki. A kutatás fontos: a száraz növényi részek bomlása közben szén-dioxid szabadul fel, és nem mindegy, hogy mennyi, mert ez is hozzájárul az üvegházhatáshoz. Az elemzéshez most kétféle, szinte szabványosnak mondható levélcsomagot választottak: zöld és rooibos teát. Az ötlet holland kutatóktól származik. Ennek nyomán 2016-ban alakult a világméretű TeaComposition kezdeményezés (a név utal a decomposition, azaz bomlás szóra). Most ott tartanak, hogy az első három hónap elteltével a világ 570 pontján elásott, mindenhol legalább 32 filter közül megkerestek két-két példányt, majd az elemzést közzétették a Science of Total Environment folyóiratban. Nagy meglepetés egyelőre nincs: a zöld tea, amelyben több a vízben oldódó vegyület, hamarabb lebomlik, mint a rooibos, és a különbségben nincs különösebb szerepe a helyi éghajlatnak. Az újabb filterbontások 12, 24 és 36 hónap elteltével esedékesek.
