Nyugatinyitás

„Kína és a külföldi szakértők könnyed mérlege az aranykorról, a nyolcvanas évekről, ami hozzásegítette az országot a felemelkedéshez, a nemzetközi együttműködés elbájoló példája” – így jellemezte Julian Baird Gewirtz tavaly megjelent, Valószínűtlen partnerek című könyvét a tekintélyes brit napilap, a Financial Times. A Harvard kínaiul kiválóan értő, ösztöndíjas történésze – aki költőként és irodalmárként is nevet szerzett – a Mao Ce-tung 1976-os halála utáni útkeresés időszakát idézi fel, bepillantva Teng Hsziao-ping reformjainak kulisszatitkaiba, amikor a kommunista párt vezetői elszántan nekikezdtek, hogy kiemeljék az országot a szegénységből. A követendő modell megalkotásáról a közgazdaság-tudományok legkiválóbb művelőivel konzultáltak, köztük Kornai Jánossal, aki 1985-ben négy hetet töltött Kínában. „Hogyan érthetjük meg azt a különleges figyelmet, amelyet Kornai művei keltettek a kínai közgazdászok körében?” – veti fel Gewirtz. Ezt részben azzal magyarázta, hogy Kornai pontosan megnevezte a kínai gazdaságot gyötrő gondokat. Részben pedig azzal, hogy „bár a szocialista világban nőtt fel, de művei a vasfüggöny mindkét oldalán elismerést és tiszteletet keltettek”. Kornai akkor már a Harvardon tanított, ahol 1986-ban nevezték ki a közgazdaság-tudományok professzorává. Nézeteinek a kínai reformokra gyakorolt hatásáról Gewirtz múlt kedden a Budapesti Corvinus Egyetemen tartott előadást annak az egész évben tartó eseménysorozatnak a részeként, amely a 90 éves tudóst köszönti.