Az élet napos oldala
Ön mit tenne, ha a felesége félrelépne egy klassz hippivel, aki az életét úgy alakítja, ahogy az A szerzetes, aki eladta a Ferrariját című könyvben áll? Ha ön A tetovált lány rajongója, akkor nem jó helyen ül. Amennyiben A négyzet című okosfilmet szereti, még javíthat. Az afféle pikareszk, mint A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, jó irány, de nem a legjobb. Mi a teendő akkor, ha egy középkorú házaspár megint gyereket szeretne, viszont a férj spermái nem elég gyorsak? Svédországban, ahol a férfiak káromkodás nélkül képesek összerakni egy IKEA bútort, beleértve a Tarva ágykeretet is, az ajándékozási kedv mindenre kiterjed. Mi van akkor, ha a férfi, mellesleg három, katalógusból kimásolt gyerek édesapja, plusz nagyon menő befektető, egy reggel arra ébred, hogy atomszőke felesége úgy véli, Che Guevara egy pokemon? Ez mindenütt válóok, leszámítva Stockholmot, ahol egy irigykedő dán vicc szerint mindenki klumpában meg fürdőköpenyben jár, a szinglipartikat a középkori múzeumban rendezik, és ha karácsonyra nem jön meg a hó, az interneten megrendelik. A sztereotípiáknál csak a svéd filmipar teljesít jobban. Ha kell, megy nekik Bergman, korrekt a hideglelős thriller, a szatíra meg annyira evidens, mint hogy házi jószágra nem vadászunk helikopterről. Az élet napos oldalát A százéves ember, aki kimászott az ablakon... stábja dobta össze, így megvolt a veszélye annak, hogy túl sokat használnak fel a zűrös családok életét reprezentáló „senki sem szeret vasalni, de mindenki szereti a szexet” poénkészletből, ám nem ez történik. Mire eljutunk a helyi Káli-medencébe, Torekovba, ahol bárki felverheti a sátrát, a bejárati ajtók belmagassága nem éri el a 90 centit, viszont az összes – önmagát játszó – svéd nagymenő itt képzeli el a jövőt, másfél órára éppen olyan jó kedvünk lesz, mint az önmagukon derülő svédeknek.
