Azördögvigye
Minél többen vegyenek részt a jólét megteremtésében, de a növekedés eredményéből is lehetőleg mindenki részesüljön, ne csak a vagyonosok, kiváltságosok, azaz zárni kell a jövedelmi és vagyoni ollót – sürgetik a világ vezető közgazdászai, sőt már a nemzetközi szervezetek is.
Növekvő távolság
Balraát!
A túlzott egyenlőtlenséget bíráló tudós közgazdák könyveiből legalább fél tucat jelent meg magyarul az elmúlt néhány évben. Közülük a legtöbb indulatot kiváltó szerző, a francia Thomas Piketty a szociális állam megújítása mellett érvel A tőke a 21. században című, világhírű könyvében. A kapitalizmus 3.0 verziójának megtervezéséhez a török–amerikai közgazdász, Harvard-professzor Dani Rodrik (képünkön) A globalizáció paradoxonában kínál régi-új szempontokat. Az amerikai szerzőpáros, Joseph Stiglitz és Bruce Greenwald már megatanulmánya címében is azt szorgalmazza, hogy a gazdaságpolitika legfőbb célja „a tanuló társadalom” megteremtése legyen, mert a fenntartható növekedésnek és a fejlődésnek ez az alapja; ebben nincs azonban helye semmiféle hátrányos megkülönböztetésnek. Ha valamely társadalmi, etnikai csoportról azt feltételezik a politikusok, hogy kevésbé termelékenyek, és ezért elzárják előlük a tudáshoz vezető utat, az visszaüt – hangsúlyozzák.
A kiemelkedés lehetőségeit vizsgálva a Nobel-díjas Angus Deaton arra figyelmeztet A nagy szökés című művében, hogy a kiváltságosok felhúzzák maguk mögött a létrát, és nem engedik meg, hogy mások a nyomukba eredjenek. Robert és Edward Skidelsky a Mennyi az elég?-ben azt firtatja, hogy a gazdasági növekedés hajszolása miként utasított maga mögé minden más társadalmi célt, és megállapítja, hogy ideje a mókuskerékből kilépni. A tavaly elhunyt Anthony B. Atkinson az Egyenlőtlenség című könyvében 15 pontos akciótervet vázolt fel, amelynek egyik kulcseleme a progresszív adózás rehabilitálása. „A cél az, hogy szignifikáns lépéseket tegyünk egy olyan társadalom felé, amely kevésbé egyenlőtlen a jövedelmek, a vagyon és a gazdasági hatalom tekintetében” – idézte Atkinsont a könyvbemutatón Ferge Zsuzsa szociológus, megjegyezve, hogy „a következő negyven évnek ez maradt a központi témája”.
A hat kötetből ötöt részben vagy egészében Felcsuti Péter fordított, aki húsz éven át volt a magyar Raiffeisen Bank (és elődei) vezérigazgatója. Ő lektorálta Piketty művét is, amelyet Balogh-Sárközy Zsuzsanna fordított franciából. Bár a szerzők többsége megpendíti a globalizáció valamilyen mértékű korlátozását, és kulcsszerepet szánnak az államnak a túlzott egyenlőtlenségek tompításában, valamennyien elszánt hívei a demokráciának, és elutasítanak mindenféle diktatúrát, autokráciát, kényszerítést. „Hibái ellenére, az elmaradott vagy közepesen fejlett országok számára – így Magyarországnak is – kizárólag a kapitalizmus lehet az üdvözítő út. Viszont a fejlett nyugati társadalmaknak a válság megmutatta, ideje elgondolkozniuk a jó élet irányába vivő következő lépésen” – mondta a Skidelsky-kötet bemutatóján Felcsuti. Nagyjából ezzel a szellemiséggel jellemezhető valamennyi szerző. Eltökélt hívei egy emberibb arcú kapitalizmusnak.
