Szépreszáll

„Eddig sem volt sok értelme a külön egészségügyi hozzájárulásnak, észszerű beolvasztani a szociális hozzájárulási adóba. Ugyanakkor minden egyszerűsítésnek áldozatul esnek kedvezmények, s ez most sincs másképp” – értékelte a HVG-nek az ehót megszüntető, a szochót egységesítő friss törvényjavaslatot H. Nagy Dániel, a Mazars adótanácsadó cég igazgatója. Csakhogy, jósolják a szakértők, ez a döntés is alaposan felforgatja a mai jövedelmi viszonyokat.

Ehót alapvetően az adózók két csoportja fizet: azok, akik olyan béren kívüli jövedelmekre/juttatásokra tesznek szert, amelyek után a kifizető, vagyis jellemzően a munkaadójuk nem fizet szochót, és azok, akiknek tőkejövedelmeik vannak. Az első körbe tartozik például a munkáltatói kölcsönök kamatkedvezménye vagy az önkéntes kölcsönös pénztárakból kivett pénz (az előzőnél a kifizető, az utóbbinál a magánszemély állja az ehót). A másodikba pedig az osztalék, az árfolyamnyereség vagy az értékpapír-kölcsönzésből húzott jövedelem. Az első esetben az adózók terhe 19,5 százalék, ugyanannyi, mint a jelenlegi szocho (ez 2019 második felében 17,5 százalékra mérséklődhet, ha a reálkeresetek legalább hat százalékkal nőnek). A másodikban viszont az eho mértéke 14 százalék, s ezt is csak addig a határig kell megfizetni, amíg az adózó által lerótt egészségbiztosítási járulékok és az eho összege az adott évben el nem éri a 450 ezer forintot.

Első pillantásra durva adóemelésnek tűnik a 14 százalékos kulcs megszüntetése, de a helyzet ennél bonyolultabb. Megváltozik ugyanis az adóplafon: 2019-től a tőkejövedelem után csak addig kell szochót fizetni, amíg az adózó ilyen típusú és munkaviszonyból származó jövedelme az adott évben összesen el nem éri a mindenkori minimálbér (most 138 ezer forint) kétéves összegét, azaz a 24-szeresét (3,3 millió forintot). Ezzel a konstrukcióval egy átlagos kereső még nyerhet is, ha osztalékfizető cégek részvényeiből vásárol be. „Azoknak a társas vállalkozóknak lenne hátrányos ez a változás, akik nem vesznek fel legalább a minimálbér duplájának megfelelő havi jövedelmet, hanem csak osztalékot” – világítja meg a „hátsó szándékot” Szűts Veronika, a Taxmind szakértő cég partnere.

Főszabályként a szocho a munkáltatók adója, a munkavállalók alapesetben 15 százalék szja-t, 10 százalék nyugdíj-, 7 százalék egészségbiztosítási és 1,5 százalék munkaerőpiaci járulékot fizetnek. A törvény olykor mentesít a szocho alól, például a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozókat, az iskolaszövetkezeteket a hallgatók foglalkoztatása esetén (25 éves korig a hallgatói jogviszony szüneteltetése alatt is), a felsőoktatási intézményeket, ha hallgatói munkaszerződéssel dolgoztatják diákjaikat, a szociális szövetkezeteket vagy a közérdekű nyugdíjas-szövetkezeteket. Mindez így is maradna. Megszűnne viszont az utóbbiak kivételezése, mivel jövőre bárki mentesül a szocho alól, ha munkaviszonyban foglalkoztat nyugdíjast.

Érdekes szituáció állhat így elő, mert ugyanakkor eltörölnék az 55 évesnél idősebb, nem nyugdíjas álláskeresők foglalkoztatásának eddigi szocho-kedvezményét. Így egy 67 éves személynek akár jobb esélyei lehetnek a munkaerőpiacon, mint tíz évvel fiatalabb társának. Egyébként is jelentősen szűkítenék a mostani privilégiumokat: nem támogatnák tovább a 25 évesnél fiatalabb, nem első álláskeresők, a tartósan munkanélküliek vagy a kutatási-fejlesztési területen dolgozók foglalkoztatását sem, beleértve a doktoranduszokat és a doktorinál magasabb fokozatra hajtókat. A jelek szerint a kormány nem tart a tudós elmék külföldre áramlásától. Áldozatául esne a takarékoskodásnak a csecsemőgondozási díj, a gyes, a gyed és a gyet mellett dolgozók szocho-támogatása is, ezzel a jövőben csak a három vagy több gyermeket nevelő nők munkába állását segítenék. Mindezt a munkaerőpiacra be- vagy visszalépőket egy kalap alatt kezelő kedvezménnyel kompenzálnák. Az égető munkaerőhiány sem lehet viszont elegendő magyarázat arra, hogy a javaslat szerint a szakképzetlen mezőgazdasági munkaerőt is adókedvezménnyel lehetne felvenni. ¬ GYENIS ÁGNES