Szinglik, szalmák, facérok: Budapesten minden negyedik-ötödik ifjú magánzó

Az évezred elején 10–50 ezer közöttire tette Magyarországon a stabil párkapcsolattól ódzkodó, fogyasztásorientált, harmincas éveikben járó diplomások számát az első hazai szinglikutatás. Az Utasi Ágnes nevéhez fűződő vizsgálat többek közt azzal keltett feltűnést, hogy az új szubkultúrához köthetők között – a közhiedelemre rácáfolva – kevesebb nőt talált, mint férfit. Pedig a szingliket (amely elnevezés az angol single – egyedülálló – kifejezésre vezethető vissza) a közvélekedés már akkor is inkább a tradicionális asszonyszerepet elutasító, sikerorientált ifjú hölgyekkel azonosította. A múlt héten nyilvánosságra hozott legújabb itthoni szinglivizsgálat a nemek arányát tekintve hasonló eredményre jutott, mint az úttörő jelentőségű egykori tanulmány. A friss elemzés szerint a szóban forgó szubkultúrához tartozók 44 százaléka individuális életformát követő hajadon, miközben 56 százalék a „magányos farkas” férfiak aránya.