Győzteskerestetik
Valódi megegyezés helyett különalkukkal zárult a migrációs helyzet rendezéséről szóló EU-csúcs, ahol rég nem látott módon jöttek a felszínre az országok közötti ellentétek. Ezeket azzal igyekeztek elfedni, hogy mindenki diadaljelentéssel tért haza.
Jean-Claude Juncker sajtótájékoztatót tart Brüsszelben. Nem jött a sült galamb
SokhűhóMerkelért
Horst Seehofer kormányülésre érkezik Berlinben. Úgy jött, hogy megy
Heiko Maas német külügyminiszter hétfőn Berlinben, a tárca szokásos nyári fogadásán látta vendégül az újságírókat. A hetek óta tartó, s alapvetően az uniópártok, a kereszténydemokrata CDU és a bajor keresztényszociális CSU vitája következtében kirobbant belpolitikai válság illusztrálására a szociáldemokrata (SPD) politikus az oldott hangulatban elmesélte, hogy aznap reggel találkozott bolgár kolléganőjével, aki így kezdte a beszélgetésüket: „Heiko, can I help you?” Azt, hogy a bolgár külügyminiszter ajánl segítséget német kollégájának, Maas így foglalta össze: „Itt tartunk.”
Horst Seehofer (CSU) lesz-e még a belügyminiszter, szétesik-e a koalíció, Merkel maradhat-e kancellár, netán új választások jönnek – ezek a lehetőségek mind benne voltak az elképzelhető végkifejletben. A konfliktus a menekültkérdésről robbant ki. Az elmérgesedett viszony feloldására alkalmasnak tűnt volna az uniós csúcs eredménye – akármilyen legyen is az egyezség gyakorlati végrehajtásának esélye. Seehofer azonban vasárnap este olyannyira elégedetlen volt a Merkel által elértekkel, hogy bejelentette: lemond, miniszterként és pártelnökként is. Később kiderült, csak kilátásba helyezte, hogy három nap múlva lemond, ha nem az lesz, amit ő akar. Szóval újabb ultimátum. Seehofer a menekültkérdés eszkalációja óta folyamatosan ellenzi Merkel politikáját. Már akkor is ellene volt, amikor a müncheni pályaudvaron még lelkes közönség fogadta ajándékokkal a Budapestről érkező menekülteket. Ám azóta jelentősen csökkent a migrációs nyomás, tizedannyi menekült sem érkezik. A mostani keménykedés magyarázata, hogy Bajorországban választások lesznek, a jobboldali populista Alternatíva Németországnak (AfD) veszedelmesen előretört, komoly esélye van két számjegyű eredmény elérésére, s így a CSU eddigi abszolút többségének veszélyeztetésére. Erőt kell hát mutatni, keménységet.
Hogy erre a legjobb módszert választotta-e Seehofer, az több mint kétséges. A német–osztrák határ 815 kilométer, ötvennél is több átkelőhellyel, ezek közül csak három ellenőrzött, s akad továbbá számos erdei út, kirándulóösvény. Szimbolikus politizálásról volt inkább szó – ám erre a szimbólumra majdnem ráment a német kormánykoalíció. A leváltás kilátásba helyezésére Seehofer egy lapinterjúban azzal válaszolt, csak nem hagyja kirúgatni magát egy olyan kancellártól, aki az ő jóvoltából lehetett egyáltalán az.
Merkelt valószínűleg így még soha nem sértették meg. Ám ő ennek ellenére hétfőn délután előbb Seehoferrel, majd a két párt vezetésével leült kompromisszumot keresni. A megállapodás szerint lesz határellenőrzés – tehát Seehofer győzött. De nem lesz azonnali visszafordítás, csak az érintett országokkal, Ausztriával, Olaszországgal kötendő megállapodás alapján – vagyis Merkelnek lett igaza, nincs német, pontosabban bajor különút. Az ügy elbírálásáig a menekülteket tranzitközpontban kell elhelyezni – ez Seehofer elképzelésének felelne meg. Ám a központ nem lehet zárt – ehhez meg a harmadik koalíciós párt, az SPD ragaszkodik.
Három hét viszálykodás után – amit Ralf Stegner, az SPD alelnöke csepűrágó komédiának minősített – született tehát egy megállapodás, aminek végrehajtása a bizonytalan jövőbe nyúlik. Viszont a magukat testvérpártoknak mondó CDU és CSU vezetőinek viszonya annyira megromlott, hogy nagy önfegyelemre lesz szükségük ahhoz, hogy a kormányciklusból hátralévő időben profi módon dolgozzanak együtt. ¬ WEYER BÉLA / BERLIN
