Kiszámíthatatlan
A magyar tudósok már eddigi is kiszolgáltatott helyzetben éltek, dolgoztak. A bizonytalanságot csak növelik a kormány tudományos autonómiát csorbító lépései.

Az MTA díszterme. Elvándorlási veszteség

Bölcsektanácstalansága
„Nem születtem varázslónak, / csodát tenni nem tudok” – Bródy János Mit tehetnék érted című dalának ezeket a sorait is elénekelte Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója, amikor – tudóstársai nagy meglepetésére – a Történettudományi Intézet minapi értekezletén előkapta a gitárját, és dalra fakadt. Ezt megelőzően arról beszélt, hogy nem lát esélyt a költségvetési döntés megváltoztatására, azaz lényegében a minisztériumban döntenek majd arról, mit kutassanak.
Az utóbbi napokban az álláspontok közeledése helyett még távolabb került a megegyezéstől az MTA és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM). A kormánynak az Akadémia vezetésével is csak az utolsó pillanatban ismertetett javaslata szerint jövőre 28,1 milliárd forintot, az MTA kutatóintézeteire szánt költségvetési pénzt az ITM osztja majd, egyelőre ismeretlen szempontok alapján. Ebből 20 milliárd forint a kutatóintézetek működési költségvetése, tehát ott a jövő évnek úgy futnak neki, hogy nem tudják, hogyan finanszírozzák a munkatársaik bérét és az intézeti fenntartás költségeit. Az MTA ezért tárgyalásokat kezdett a minisztériummal, hogy a pénz feletti rendelkezést visszaszerezze. Ám erre nem sok esélye van.
Palkovics László miniszterrel az MTA vezetése megállapodott abban, hogy alternatív javaslatot terjeszt elő. Ezt meg is tette a tudósok szervezete, lényegében azt javasolva, hogy állítsák vissza az eredeti metódust, annyi engedménnyel, hogy az MTA hajlandó bizonyos kutatások pénzeit átengedni a minisztériumnak. Ám ezt is csak azzal a megszorítással, hogy a döntések szakmai része továbbra is az ő kompetenciája legyen. A tervezetet elküldték az ITM-be, ahonnan egyelőre nem érkezett válasz, ám a miniszter egy kormánypárti lapnak adott interjújában megüzente, hogy számára az akadémiai javaslatok elfogadhatatlanok.
„A kutatásra szánt összegeket egy helyen akarjuk tervezni a jövőben” – mondta interjújában Palkovics, s ez a hely természetesen az ő minisztériuma lenne. Ott osztanák a felsőoktatási intézmények kutatás-fejlesztésre fordítható 29,1 milliárd forintját, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram 12,7 milliárd forintos teljes költségvetését és az MTA kutatásban hasznosuló 28,1 milliárd forintos költségvetési támogatását is. És ez még nem minden! Palkovicshoz került a Miniszterelnökségtől a Nemzeti Kutatási és Innovációs Hivatal is, amelynek vezetőjét, Pálinkás Józsefet leváltották, sőt azokat a pénzeket sem engedték kiosztani, amelyekről ő korábban már döntött. Így egyelőre Palkovics jegeli a kisvállalkozásoknak szánt 29 milliárdos összeget éppúgy, mint a kutatói kezdeményezésű témapályázatok 9,4 milliárdos, illetve a posztdoktori pályázatok 1,5 milliárdos költségvetését. „Pálinkás József július 1-jétől nem a hivatal vezetője, és a következő elnök érkezéséig úgy gondoltuk, várunk ezzel. Amennyiben lezajlott a megfelelő értékelési folyamat, változatlan formában fogjuk kihirdetni az eredményeket” – indokolta döntését Palkovics, holott tudható, hogy a pályázatok többkörös, nemzetközi standardoknak megfelelő értékelési folyamata rendben megtörtént.
Nem véletlenül félti az Akadémia a kutatás autonómiáját, hiszen Palkovics már korábban is megfogalmazta, hogy az intézeteket legszívesebben az egyetemek mellé rendelné. Véleményét most sem rejtette véka alá, interjújában lényegében elvitatta az akadémiai intézetek létét. „Azon persze az Akadémiának el kell gondolkodnia, hogy a kutatóintézet-hálózatát a jelenlegi formában akarja-e tovább működtetni” – fejtegette a miniszter. Majd álságosan hozzátette: „Én mint miniszter ebbe nem szólnék bele, mint köztestületi tag azonban elmondom a véleményem, még ha nem is egyezik az Akadémia elnökségének egy része álláspontjával.”