Azónavonzása

„Tizenkilencre lapot húztak, de mázlisták! Jókor léptek, valamelyest stabilizálódott a forint, legalábbis egyelőre” – kommentálta a forint múlt kedden kezdődött erősödését a HVG-nek egy elemző, aki szerint ez a Magyar Nemzeti Bank beavatkozásának a következménye. Vagyis annak, hogy eurót adott el, keresletet támasztva a forint iránt. Ezt követően a forint négy nap alatt visszaállt az eurónként 323 forintos árfolyamra. A május eleje óta tartó, összesen 6,5 százalékos gyengülésnek majdnem a felét visszanyerte.

A lejtmenet megfordításához hozzájárult, hogy kedvezőbb irányba fordultak a nemzetközi folyamatok. A kínai jegybanknak sikerült stabilizálnia a jüant, csökkent a német belpolitikai feszültség, a spekulánsok levették a kezüket Törökországról és más feltörekvőkről, nem vontak ki több tőkét belőlük. Mindez kevés lett volna, ezért feltételezik sokan, hogy az eddig makacs passzivitást mutató MNB beavatkozott a piacon. Pár héttel ezelőtt még elegendő lett volna a piac szóbeli megnyugtatása: határozott ígéret arra, hogy háromszázalékos éves inflációs célja megtartásáért a jegybank kész beavatkozni a forint védelmében, ha kell. Ezt azonban elmulasztotta. Amikor majdnem 331 forintot kellett adni egy euróért, két választása maradt. Eurótartalékaiból forintot vásárol, vagy módosít az általa meghirdetett kamatokon. „Általában nem érdemes a széllel szembemenni, gyengülésben saját valutát vásárolni. Ezt akkor szokták megtenni a jegybankok, ha fordul a trend, hogy erősítsék azt. A forintvásárlásnak ugyanis határt szabnak a devizatartalékok, a spekulánsok pedig kifáraszthatják a jegybankot. Ha ez történik, az akció sokba kerülhet, és nem éri el a célját, most viszont szerencsésnek tűnik az időzítés” – véli Trippon Mariann, a CIB elemzője.

Mások szerint a forintvásárlás nem elegendő, a piac előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni a jegybanki kamatemelést. Csakhogy az MNB úgy szabta át az eszköztárát, hogy az alapkamat nem tölt be irányadó funkciót. Ezért azt mielőbb helyre kellene állítani, egyértelmű jelzést adva a pénzpiacnak – javasolják a szakemberek. Jelenleg ugyanis fontosabb szerepet tölt be a kereskedelmi bankok egynapos betéteire felszámított mínusz 0,15 százalékos kamat, azaz levonás, ami arra ösztönzi őket, hogy ne a jegybankba tegyék be a pénzüket. Egynapos hitelt pedig épp az alapkamatért, 0,9 százalékért vehetnek fel a jegybanktól, ami szintén nem szokványos megoldás. „Első lépésként az egynapos jegybanki betéti kamatot pluszba kellene fordítani, a hitelkamatot megemelni, hogy az alapkamat a kettő közé kerüljön, ahogyan ez szokásos” – vetik fel bankár körökben. (Az alapkamatnak ugyanis nem kell feltétlenül középen lennie.) A jegybank által kínált egynapos betéti és hitelkamat közötti sávot hívják kamatfolyosónak; ennek a szélességét is megváltoztathatja a jegybank, hogy befolyásolja a kereskedelmi bankok forráshoz jutását, illetve fölös pénzeik elhelyezését, így a piaci kamatokat is. Azok maguktól is mozdulnak: a háromhavi bankközi kamat, a Bubor pár hónapja még nullaszázalékos volt, most 0,29 százalékos, a hitelkamatok pedig ennél nagyobb mértékben is emelkednek.

Ám rejtély, hogy mit hoz a jövő. Sokan úgy vélik, Matolcsy György számára presztízskérdés, hogy kamatemelés nélkül töltse ki ciklusát, amely 2019 tavaszán jár le. Figyelemre méltó ugyanakkor Varga Mihály pénzügyminiszter múlt heti nyilatkozata: a jegybanki szakértőkkel szemben elismerte, hogy a forint gyengülése hat az inflációra. Szerinte „kapkodni semmi esetre sem kell, mindenki őrizze meg a nyugalmát”, mivel „mind az árfolyam-politikáért felelős jegybank, mind a kormány figyeli az eseményeket”. A jegybank pedig a minap a pénzpiaci elemzőkkel konzultált, ami a HVG információi szerint arra futott ki, hogy határozottan felszólította őket: óvakodjanak a hisztériakeltéstől. ¬ GYENIS ÁGNES