Nick Thorpe

Portré

2018. július 12.

Végh László

Nick Thorpe

író, újságíró

„Első otthonom otthagyja Európát, a második pedig eltávolodik az európai értékektől” – mondta Nick Thorpe, a BBC Angliában született, 32 éve Budapesten élő, 58 éves közép-európai tudósítója. Bár már tizenéves kora óta gondolkozott azon, hogy újságíró legyen, az után döntött végleg a tudósítóság mellett, hogy 1985-ben Mihail Gorbacsov jutott hatalomra a Szovjetunióban. „Petrozavodszkban voltam, amikor Gorbacsovot megválasztották pártfőtitkárnak, egy helyi orosz ekkor azt mondta, minden meg fog változni” – magyarázta Thorpe, aki azért még pár hónapig egy görögországi fügefarmon dolgozott, hogy aztán 1986 februárjában megérkezzen Magyarországra. Az Anglia mellett Szenegálban is tanult leendő tudósító fél évig akart maradni, ebből három évtized lett: itt érte a szerelem, s a frigyből öt fiú született. „A legidősebb Samu, ő azt szokta mondani, hogy ötven százalékban angol, száz százalékban magyar. Viszont sohasem volt túl jó matekból.” Ő most a Csendes-óceánon kel át vitorlással, de a többiek sem élnek átlagos életet: második fia Costa Ricában ácsol hajókat, a harmadik Oxfordban tanul törökül, a negyedik dzsesszgitározik, a legkisebb pedig már most könyveket ír. Felesége fest, s emellett légzésterapeutaként dolgozik.

Azt vallja, az újságíró dolga az éppen aktuális kormányzatot bírálni. Ebből lett is gondja: a létező szocializmus idején többször haza akarták küldeni, manapság pedig a Fidesz-kormányzat vádolja azzal, hogy bele akar avatkozni Magyarország belügyeibe. Most a Magyarországon átkelt menekültekkel foglalkozó legújabb könyvével vált „közellenséggé”. Rengeteget dolgozik, írt már könyvet a rendszerváltás időszakáról és a Dunáról is. Imádott biciklizni, ám Csepelen elcsapták, s eltört a csigolyája. Azóta inkább fut.

¬ Miért épp Magyarországra jött 1986-ban?

Ismertem Erdély Miklós avantgárd művészt, az ő családja fogadott be, a konyhában laktam egy ideig. Nem akartam használni a telefonjukat, nehogy bajba sodorjam őket, ezért a ház előtti fülkéből telefonálgattam. Változatos korszak volt: akkor tartották meg a március 15-ei, betiltott tüntetést, s változások kezdődtek a KISZ-ben is. Minden cikkem exkluzív volt, hiszen én voltam az egyetlen itt tartózkodó nyugati tudósító. Első forrásaim olyan újságírók voltak, akik sok mindent tudtak, de persze mindent nem írhattak le. Sok mindent megosztottak velem, hogy ezek az információk valahogy napvilágot láthassanak.