Szállaturul
„Az ellenzék problémája elsősorban nem hitelességi” – olvashatjuk a Fókuszban rovatunk bizonyára sokakat vitára ingerlő elemzésében. Írásunk szerint immár alig beszélhetünk versengő többpártrendszerről, kiüresedett a parlamenti politizálás, a politikát annak imitációja váltotta fel. Fel is menthetjük a szereplőket, ha komolyan hisszük, hogy „a rendszert választásokkal nem lehet megbuktatni”. Ezt mindenesetre alátámasztja az, hogy az ellenzék – közkívánatra megvalósított összefogása és civil jelöltjei dacára – menetrendszerűen veszíti el az időközi választásokat, a legutóbbit Békéscsabán. De azért ahelyett, hogy az érdeklődés hiányában szerencsére rendre elmaradó forradalomra várnánk, ne adjuk fel a reményt, hogy egyszer majd támad egy ellenzéki politikus, akit nem int csendre saját etikai bizottsága, és nem civileket küld a senki földjére harcolni a nehéztüzérség ellen, míg maga, rogyadozva a kormánypárti nyomás alatt, pirulva a saját fizetésemeléséről szavaz.
