Egytudományvan

A HVG-nek az LMBTQ közösség egyik tagja őszintén, de név nélkül beszélt az érzéseiről. Ahogy ő fogalmazott: az életnek szinte nem volt és nincs is olyan területe, ahol a mássága miatt ne találkozott volna zárt ajtókkal – munkahelyen, magánéletben, iskolában és a közéletben egyaránt. Egy helyen érezte magát relatív biztonságban, otthon. Bár, mint mondta: még a barátaival, illetve a szerelmeivel sem lehetett mindig teljesen őszinte. A „családról” szóló vita azért érinti fájdalmasan, mert azt tapasztalja, hogy a legtöbb meleg, leszbikus vagy transznemű számára az „otthon” vagy a „család” fogalma ugyanolyan érték, mint a heteroszexuálisok számára, ezt mégis sokkal nehezebb megteremteniük a sokszor ellenséges közegben.

Ezzel együtt azokat sem kezeli ellenségként, akik a mássága miatt támadják. Az LMBTQ közösség tagjaként is elfogadja az átlagosnál erősebb „beszólásokat”, és szerinte nem szerencsés azonnal homofóbiával vádolni mindenkit, aki nem áll melléjük, vagy kritizálja az LMBTQ mozgalmakat és törekvéseket. Szerinte sokat segíthetne a viták feloldásában, ha az LMBTQ személyeket elítélők belátnák, hogy a nemi identitását és a nemi orientációját senki sem választja, ezt nem lehet eltanulni a tévéből, az internetről vagy családtagoktól. Bár a többség azt várja ezektől az emberektől, hogy adják fel az érzéseiket, az érzelmeiket és az ösztöneiket, ez nem döntés vagy választás kérdése. Interjúalanyunk úgy érzi, kizárják Magyarország közösségéből, és egy ideológiai állásfoglalás, az alaptörvény miatt elveszik tőle az egyik legfontosabb értéket, a családot.