Megsemmisítőakarat

afp

Az utolsó napok, a leszámolás, II. Miklós, felesége és öt gyermekük kivégzése, holttestük meggyalázása köré egész legendárium, egyben szélhámosüzlet szövődött. A kivégzés utáni csodás feltámadások, a hamis Anasztasziják és álcárevicsek történetein, a gyilkosság szükségszerűségét és a bolsevikok cselekedeteit vizsgáló politikai elemzéseken, a Romanov-csontokat a koptyaki erdőből kihantoló régészek kutatásain túl megbújik a cári család titkos története. A tragédia mögött, pontosabban annak előzményeként felépült egy mesevilág és egy nevelési regény. Ez jön át a színésznőből lett író-történész brit Helen Rappaport A négy nővér címmel magyarul megjelent nagymonográfiájából, amely már-már szépirodalomként tálalja a dinasztia utolsó családjának és különösen a hercegnőknek az életét.

A pályafutása során Csehov-novellákat angolra fordító Rappaport kíváncsiságát a Romanov-történet drámaisága ragadta meg. A Leedsi Egyetemen orosz szakon diplomázott író 2008-ban publikált, magyarul ki nem adott Jekatyerinburg című monográfiája a cári család Ipatyev-házban töltött utolsó tizennégy napját írja le kíméletlen részletességgel. A szerző szinte a halottkém alaposságával vázolja fel a gyilkosság és a holttestek eltüntetésének borzalmas körülményeit. Rappaport, aki többek között Sztálin és Lenin életéről is könyvet írt, az orosz forradalmi tematika mellett a viktoriánus korral is foglalkozik: miután a Jekatyerinburgot befejezte, úgy gondolta, emléket állít azoknak, akiket az elmúlt évszázad folyamán talán méltatlanul elfeledtek. Azon túl, hogy Olga, Tatyjana, Marija és Anasztaszija Romanova méltó helyet kap a mindenkori emlékezetben, azzal talán még a szerző sem számolt, hogy a négy nővér és szüleik története sokkal univerzálisabbra is tanít.

A Romanov hercegnők – életük utolsó két évét leszámítva – idilli világban éltek. A mindennapjaikba betekintő, feltáró munkából megtudhatjuk, hogy a Sándor-palota legfelső emeletén lévő gyermeklakosztályokban a háló-, a tanuló-, az étkező- és a fogadószobákat elefántcsont színű citromfa bútorokkal és angol kartonfüggönyökkel rendezték be. A rózsákkal és pillangókkal díszített falakat a családról és a barátokról készült festmények borították. Az íróasztalokon füzetek, az éjjeliszekrényeken imakönyvek, gyertyák és feszületek feküdtek. A szekrényekben ezüsthímzésű, rózsaszín szaténruhák és ugyanolyan színű brokát kokosnyik fejdíszek sorakoztak. A palotában szombat estéként filmnézésre gyűlt össze a család. A külvilágtól magas vaskerítéssel elválasztott hatalmas parkban a Romanov gyerekek lovagoltak, bicikliztek, nyáron csónakáztak, télen korcsolyáztak a tavakon. Nyaranta nem maradhatott el a közös családi utazás: a Standart fedélzetén nekiindultak a Finn-öbölnek 275 fős személyzettel.

II. Miklós és felesége, Alekszandra Fjodorovna amilyen rosszul teljesítettek uralkodóként, olyan példamutatóan viselkedtek szülőként. A Hessen-Darmstadt-házból származó Alekszandra, Viktória királynő kedvenc unokája, a cári hagyományokkal szembemenve, meghitt otthont teremtett férje, négy lánya és a vérzékenysége miatt állandó életveszélynek kitett legkisebb gyermeke, Alekszej számára. A cárné ellenezte a haszontalan etikettet, és azon volt, hogy gyerekeiket a rangjuktól függetlenül neveljék. A cárné, a kor szokásait semmibe véve, szoptatta a gyermekeit, és miközben a napi hivatalos ügyeket intézte, az egyiket a térdén lovagoltatta, a másikat bölcsőben ringatta. Dadák, nevelőnők helyett maga oktatta a lányokat angolra, franciára, a helyesírás alapjaira és varrásra. II. Miklós is rengeteg időt töltött a gyermekeivel, elsőszülött lányáról, Olgáról babanaplót is vezetett.

A Romanov lányok a korabeli források és Rappaport könyve szerint művelt, érzékeny, udvarias és természetes jelenségekké értek. Olga, négyük közül a legérzékenyebb, a könyv szerint idejét leginkább a tisztek utáni epekedéssel töltötte. A visszafogott, tartózkodó Tatyjana, a másodszülött, a legszebb, arról volt nevezetes, hogy odaadással ápolta az első világháborúból visszatért sebesült katonákat. A lelki sérülésekre gyógyírrel Marija szolgált, bár nem tartották igazán eszesnek, kedvességével mindenkit elbűvölt. A legfiatalabb, Anasztaszija a kis bajkeverő volt a családban, imádott színészkedni, játékosságban nem is akadt párja. ¬ HERCSEL ADÉL