Molnár Eszter Edina: Testvér és háború

A kékszakállú herceg vára című Bartók-opus szövegkönyvének írója, a később filmesztétaként is magasan jegyzett Balázs Béla 1914 őszén, harmincévesen önként jelentkezett katonának. S noha először alkalmatlannak találták, protekcióval elérte, hogy mégis kiküldjék a frontra, merthogy „végre történik valami, ami felrázza ezt az álmos, idejétmúlt világot” – értelmezte Balázs korabeli írásai alapján az önkéntesség indokait Molnár Eszter Edina, a polihisztor értelmiségi életének értő kutatója. A doktorandusz a politikatörténeti folyóirat új számában egy háborúval kapcsolatos „párbeszédet” rekonstruál Balázs és a nála hat évvel ifjabb, orvosbiológusként nevet szerzett öccse, megtartott családi nevén Bauer Ervin között. 1914-ben ugyanis Bauer – egyébiránt Kaffka Margit írónő férje – szintén a frontra került. Az „apró” különbség, hogy őt behívták. A fivérek sorsában az viszont közös, hogy a frontról igen hamar hazakerültek. Balázs katonáskodásának a szívhártyagyulladása vetett véget, Bauert a tífusza miatt nyilvánították harctéri szolgálatra alkalmatlannak, ám hátországi katonaorvos maradt a háború végéig. S mert élményeiket, véleményeiket mindketten papírra vetették – az író jó adagot publikált is belőlük, Bauer leginkább a feleségével levelezett –, a szövegek alapján lehetőség nyílt a két, egymással közvetve perelő felfogás összevetésére. E látens vita megismerése érdekfeszítő adalék annak megértéséhez is, milyen álmok és csalódások torkollottak száz esztendeje Európa-szerte is, Magyarországon is olyan óriási társadalmi, politikai felfordulásba, amelynek hatásait, úgy tűnik, máig nem heverte ki a világ.