1968,2018
Kormányváltásnál többet, rendszerváltásnál kevesebbet ígért Orbán Viktor, amikor először került hatalomra. Húsz év elteltével már azt mondja, korszakot épít. Hogy mire jut a vállalkozásával, és – ahogy Kádárral is történt – utat nem, legfeljebb tévutat neveznek el róla, a történelem lesz a megmondhatója. Az események mai kommunikációját, értelmezését azonban még a mostani rezsim írhatja. A történetmesélés egyik központja pedig – ahogy címlapsztorinkból kiderül – London. A „storytelling” legfontosabb feladatát, a jók és gonoszok kiválasztását, listába szedését ugyanaz a Habony-művek irányítja a „cityből”, amely korábban a menekültekben vagy Soros Györgyben jelölte meg a közgyűlölet tárgyát. Mint az ilyen (orosz típusú) propaganda sikerét elemző amerikai RAND Intézet kutatásaiból is kiderül: ha mindenhonnan hasonló dolgokat hallanak az emberek, akkor hajlamosabbak elhinni azt is, ami mögött nem áll szilárd bizonyíték. Az elárasztásos technika lényege ugyanis, hogy minden csatorna – hol hírnek álcázottan, hol bulvárba csomagolva – mind ugyanazt az üzenetet harsogja. Azért van szükség a fizetett trollokra, a kormányzati propagandát terjesztő blogokra is, hogy ez a virtuális világ még valóságosabbnak tűnjék.
