Azalkotópihen

Az első jelentősebb államreformot 1989-ben a Németh-kormány hajtotta végre: egy sor elavult, fölösleges akadályt támasztó törvényt helyeztek hatályon kívül. A deregulációs programot – furcsa módon – az Antall-kormány idején felfüggesztették; a Horn-kabinet 1995-ben folytatta a munkát. Az évek során több mint 800 alsóbb szintű jogszabályt töröltek. A folyamat az első Orbán-kormány hivatalba lépése után egy évvel, 1999-ben újabb lendületet kapott. Ekkor 225 törvényt és törvényerejű rendeletet javasolt hatályon kívül helyezni az Igazságügyi Minisztérium. Köztük olyan lejárt szavatosságúakat, mint például a volt királyi család alapítványi vagyonáról szóló 1948-as vagy a második ötéves terv végrehajtásáról szóló 1961-es törvény. Megsemmisítésre ítéltek egy sor, a rendszerváltás után kiüresedett jogszabályt is, de kukában végezték például a honfoglalás 1100. évfordulójának emléknapjáról szóló 1996-os paragrafusok is. Épp ez utóbbi kapcsán hangzott el az az ígéret is, hogy a kormány ettől fogva úgy alkotja meg azokat a törvényeket, amelyeknek időbeli hatálya előre tervezhető, hogy a szövegben eleve benne lesz a hatályon kívül kerülés időpontja. Ám ez csak az esetek kis részében valósult meg.

A legutolsó deregulációs próbálkozás, a Draskovics Tibor korábbi pénzügyminiszter vezette Államreform Bizottság munkája mindössze egy évig tartott. A testületet kormánybiztosként irányító Draskovics 2007-ben egy interjúban azt mondta, az eredménytelenség legfőbb oka szerinte az volt, hogy a testület – a személyi összetételét illetően – afféle vegyes felvágottnak bizonyult. A grémiumnak ugyanis a miniszterek mellett gazdasági vezetők, tudósok is tagjai voltak, akik „így együtt nem igazán tudtak hatékonyan dolgozni”.

S bár a 2014-ben létrejött, Orbán-féle Államreform Bizottságban is a miniszterek alkották a testület derékhadát (Lázár János, Pintér Sándor, Varga Mihály, Balog Zoltán, Trócsányi László), a miniszterelnök ügyelt arra, hogy rajtuk kívül csak olyanok kerüljenek be, akiknek a politikai lojalitásához kétség sem férhetett. Így lett a testület tagja mások mellett például az Állami Számvevőszék és az Államkincstár elnöke, az iparkamarát vezető Parragh László, majd egy újabb körben Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, aki utóbb a bizottság vezetője lett.