Összeomlás

Québec-híd (Kanada, 1907): A Nagy-tavakat az Atlanti-óceánnal összekötő Szent Lőrinc-folyó fölött a tartományi főváros, Québec City és a túlparti Lévis közti acélhíd 1907. augusztus 29-én összeomlott. Québec Cityben azt hitték, földrengés rázta meg a térséget. Az épülőfélben lévő hídon a katasztrófa röviddel az előtt történt, hogy a munkaidő letelt volna. A hídon 86 ember – főleg tériszonytól nem szenvedő helyi caughnawaga indián – dolgozott, 75-en vesztették az életüket. Kora leghosszabb acélszerkezetű hídjának összeomlását a tervezési hiba mellett az okozta, hogy nem volt megfelelő az építkezés szakmai irányítása. Két évbe került, mire a folyóból eltávolították a romokat. Az újjáépítés során, 1916. szeptember 11-én a híd újra összeomlott, ekkor 13 ember halálát okozva. Egy évre rá végül elkészült, és az akkori brit trónörökös, a későbbi VIII. Edward adta át.

St. Francis-gát (USA, 1928): A Los Angeles vízellátását garantálni hivatott tározórendszer részeként megépített gát 1928. március 12-én, röviddel éjfél előtt átszakadt. A 63 méter magas betonfal szétesett, és 47 millió köbméter víz zúdult le a közeli kanyonba, ahol elsodorta a házakat, amelyek lakói mit sem sejtve aludtak. Az óriási víztömeg útja során legalább 450 ember vesztette életét, és 25 millió dolláros kár keletkezett. Ez volt az USA XX. századi történetének legtöbb halálos áldozattal járó, mérnöki hibából bekövetkezett katasztrófája, amelyre Roman Polanski Kínai negyed című filmjében is utalás történik.

Malpasset-gát (Franciaország, 1959): A francia Riviérán található Fréjus városához közel a Reyran folyót azért duzzasztották fel, hogy az 50 millió köbméteres víztározóval segítsék a környék öntözését. 1959 novemberében özönvízszerű eső zúdult le, de a tározót hagyták telni: nem engedtek le belőle, mert nem akarták megzavarni a Marseille és Nizza közti autópálya közeli szakaszán zajló munkálatokat. A gátfal nem bírta a nyomást, és 1959. december 2-án átszakadt. A lezúduló víz- és sártömeg szinte elsöpörte Fréjust, ahol 423 ember vesztette életét.

Sampoong bevásárlóközpont (Dél-Korea, 1995): Az 1988-as nyári olimpiát megelőző építési lázban a dél-koreai főváros tehetős negyedében, Gangnamban egy rekultivált szemétlerakó helyére építették fel az ötemeletes Sampoong bevásárlóközpontot. A rózsaszín épület a modernizálódó Szöul jelképévé vált. Az eredeti tervek négyemeletes lakóépületre szóltak, és több tartóoszlop helyett a vásárlók mozgatásához szükséges lifteket építettek. Miután a szomszédok panaszkodtak a tetőn lévő légkondicionálók zajára, a súlyos berendezéseket – ahelyett, hogy daruval megemelték volna – áthúzták a másik oldalra, és ez repedéseket indított el a nem ekkora súlyra méretezett szerkezetben. 1995. június 29-én a repedések szélesedtek, ám a vásárlók tömegét látva a tulajdonos nem volt hajlandó elrendelni az evakuálást. Röviddel este 6 óra előtt a tető beszakadt a légkondicionálók súlya alatt, és az épület összeomlott. A mentés napokig tartott, és 502 ember halt meg Dél-Korea történetének legnagyobb békeidőbeli katasztrófájában. Épület összeomlásából ez járt a legtöbb áldozattal a New York-i Világkereskedelmi Központ elleni 2001. szeptember 11-ei terrortámadásig. Az építtető-tulajdonos és a fia hét és fél, illetve hét év börtönt kapott.

Rana Plaza (Banglades, 2013): A 160 millió lakosú Banglades ötezer textilüzemében 4 millióan dolgoznak, éhbérért. Az egyik központ a sűrűn lakott főváros, Dakka, ahol a nyolcemeletes Rana Plaza öt textilüzemnek is otthont adott. A mindenféle engedély nélkül, kétes megbízhatóságú anyagokból épült Rana Plazában 2013. április 24-én ismét áramszünet volt, és beindultak a felső szinten az áramfejlesztő generátorok. Nem sokkal később az eredeti tervekben szereplőnél illegálisan három szinttel magasabbra felhúzott épület összeomlott. A mentés csaknem három hétig tartott. Összesen 1135 halottat találtak, a sérültek száma meghaladta a kétezret, és 41 ember ellen emeltek vádat.