Jóltápláltmigránsok
Van mitől félni a részben éghajlati okokból Magyarországon megjelenő új állatfajok miatt – állítják biológusok. A kormány azonban éppen most rekvirálja el a pénzt a felkészüléshez szükséges alapkutatásoktól.

Harlekinkaticák a Magyar Természettudományi Múzeumban. Határsértők


Medveölő

Medve Csíkszeredán. Tolakodó vendégsereg
A várakozásokkal ellentétben nem szisszentek fel a világ legnagyobb természetvédelmi szervezeténél, a WWF-nél, amikor Romániában – a medvék egyre gyakoribb és veszélyesebb kellemetlenkedéseinek hatására – engedélyezték két hím egyed kilövését. A WWF Magyarország nagyragadozókkal foglalkozó programvezetője, Patkó László ezt azzal magyarázta, hogy szervezetüknek nem az állat-, hanem a természet- és környezetvédelem a fő törekvése. Mint mondta, a biológiai sokféleség csökkenése intő jel, de az aktív természetvédelmi, vadgazdálkodási és erdészeti munka eredményeként a nagyragadozók már kezdenek visszatérni.
A csúcsragadozók, így a hiúz és a farkas mellett a medvék azért jelentek meg Magyarországon, mert a célzott fajvédelemnek köszönhetően Szlovákiában már stabil a populációjuk, és néhányuk új portyázóterületet keresett magának. Szórványosan korábban is felbukkantak az Északi-középhegységben, a gyanú szerint az orvvadászok esetenként ki is lőttek egyet-egyet, manapság azonban már mindenkinek a kezében ott van a mobiltelefon, tehát az egyszerű természetjárók is megbízhatóan tudják dokumentálni előfordulásukat. Ráadásul a téli időszakban takarmányozott prédaállatok, különösen a vaddisznók, olyan ütemben sokasodtak az elmúlt években, hogy a nagyragadozók is dúskálnak a táplálékban. A jelenség szerte Európában megfigyelhető. Ausztriában éppen a napokban adtak engedélyt a gazdáknak, hogy – nem halálos lövedékkel – felvegyék a küzdelmet a farkasokkal szemben, és elijesszék őket, ha portájukat és állataikat fenyegetik.
Magyarországon a WWF fél évvel ezelőtt indított el egy új nagyragadozó-programot, amelynek keretében igyekeznek egy fedél alá terelni az állattartókat, a civileket, a vadászokat és a hatóságokat, holott közülük egyeseknek örömet, másoknak bosszúságot jelent a régi-új állatfajok megjelenése. Eddig tartottak Répáshután egy találkozót, és készülnek olyan tájékoztató anyagok megjelentetésére is, amelyek a gyakorlati tudnivalókat tartalmazzák, ha bárki kószáló medvével futna össze. Az állattartók kedélyét pedig azzal csillapítják, hogy prevenciós és kompenzációs támogatásokat is kaphatnak: nagy testű őrkutyákhoz és villanypásztorokhoz is ingyen juthatnak hozzá, ha a kormányablakoknál bejelentik igényüket, és a területen illetékes nemzeti parkok munkatársai bizonyítottnak tekintik a ragadozók jelenlétét.
Muzeálisérték
Egyre kevesebb pénzből kénytelen működni a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM), holott tevékenysége jócskán túlmutat a gyűjtemények puszta rendszerezésén és kiállításán. Néhány egyetemi és akadémiai műhely mellett ott összpontosul az a tudás, amely prognosztizálni tudná a klímaváltozás biológiai, ökológiai hatásait. Az elmúlt tíz évben mégis abszolút értékben is negyedével csökkent az intézmény költségvetése, reálértéken pedig a 2007-es felét sem éri el. A támogatás lemorzsolódása csak abban a két évben torpant meg, amikor a vadászszenvedéllyel megáldott fideszes politikusok jóvoltából létrehozták a hatvani vadászati múzeumot, amelyet aztán gyorsan le is választottak az MTM-ről.
A tudományos munka támogatásának hiányát mi sem jelzi jobban, mint hogy 2017-ben a minimálbér és a garantált bérminimum kötelező emelése már-már működésképtelenné tette a múzeumot, mert ezek a jövedelmi kategóriák a 203 munkatársból 101-et érintettek. A takarítók fel is mondtak, mert a piacon többért tudnak elhelyezkedni. Az intézmény éves költségvetési beszámolói kétségbeejtő helyzetet mutatnak. A látogatók számára ingyenessé tett nemzeti ünnepek és más napok a saját bevételeket is megtizedelték. A pénzhiány miatt uniós támogatásra sem tudnak pályázni, vagy ha igen, akkor a kiértékelés egy évnél is hosszabb ideig tart. Beruházásra gyakorlatilag nincs pénz, ha elromlik a kazán, gyorssegélyért kell kuncsorogni. Az ínség pedig szegényesebb tárlatokat és szolgáltatásokat eredményez, amivel természetesen nem lehet tömegeket vonzani. Ráadásul a kormánykedvenc Nemzeti Közszolgálati Egyetem éppen most szorítja ki a múzeumot eredeti épületéből, így az intézmény évek óta nem tud hosszú távú szerződéseket kötni, mert még nem kapta meg az ukázt, hol fog működni.