Iskolatörténeti kanyarok: november elején kezdődött egykor a tanítás

Az ógörög nyelv tanítását, amit a történész kutatók esetében erősen hiányol az új emberierőforrás-miniszter, Kásler Miklós, több mint egy évszázada kezdte el „kivezetni” az állami gimnáziumok tanrendjéből a magyar Országgyűlés. Azok a diákok, akik annak idején úgy érezték, hogy túl sok nekik a kötelező latin és német mellett még az ógörög is, felhagyhattak az utóbbi biflázásával, ha helyette az 1880. évi XXX. törvény előírásainak megfelelően úgynevezett görögpótló tantárgyat vettek fel. Ez akár szabadkézi és mértani rajz is lehetett. A tanulók dönthettek azonban úgy is, hogy magyar fordításban ismerkednek inkább a görög klasszikusokkal. A jogszabály kimondta ugyanakkor, hogy bölcsészettudományi és hittudományi szakokra nem vehetők fel azok, akik nem érettségiztek le görög nyelvből és irodalomból. (E korlátozást csaknem fél évszázaddal később a középiskolákról szóló 1924. évi XI. törvény eltörölte.) A hazai oktatástörténetben egészen a legutóbbi évtizedekig mindig akadt legalább egy olyan idegen nyelv – lett légyen az a latin, az ógörög, a német vagy később az orosz –, amit a tanulóifjúság magolni volt köteles, akár akarta, akár nem.