Helyatűznél

„Aki kisebbségben nő föl, és olyan diktatúrában, amelyik egyszerre politikai és nacionalista elnyomás, az szeretne kitörni a helyzete kiváltotta reflexek börtönéből, de ahhoz valóságos szabadulóművészi mutatvány kell.” Az 1971-ben Kolozsváron született szerző érzi így, aki első 18 évét romániai magyar nemzetiségűként töltötte, majd 1990-ben áttelepült Magyarországra. Az ELTE Bölcsészkarán orosz szakon végzett; 2004-ben doktori címet szerzett Nabokov életművét elemző disszertációjával. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben 2000 és 2008 között dolgozott. Emellett 2005-től a Színház című folyóiratot szerkeszti, 2015 óta a főszerkesztője. Tíz éve tanít a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karán. Első regénye, A hóhér háza 2010-ben jelent meg. A rendszerváltás előtti Romániában játszódó történet egy fiatal magyar lány szemével láttatja a diktatúrát. A mű Wroclawban, a lengyelül megjelent kelet-európai művek közti versengésben 2017-ben közönségdíjas lett. Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélyben című második regénye az 1910–1920-as évekbe vezet vissza. Egy székely-csángó orvostanhallgató és egy erdélyi magyar zsidó családból származó medika világháborús és trianoni traumákkal sújtott párhuzamos vallomása. A harmadik regény, az Omerta – Hallgatások könyve az egyik idei Libri-díjas könyv. Egyéb elismerései, mint a Békés Pál-, az Artisjus-, a Déry Tibor-, a Márai Sándor-díj is a szakmai körök megbecsülését jelzik.