Túlapopulizmuson

A törzsiség az emberi közösségek megszervezésének legősibb módja. A törzsek, különösen Afrikában és Ázsia egyes országaiban máig hatóan fontos szerepet töltenek be. A világban zajló háborúk jelentős részének megértése például lehetetlen lenne a törzsi viszonyok ismerete nélkül. Ugyanakkor Nyugaton régóta háttérbe szorult ez a fajta társadalomszervezési elv, a modern államok kialakulásával pedig szinte végképp eltűnt. Az „új tribalizmus” fogalma ezért csak mostanában került elő ismét, mégpedig a demokráciákra egyre nagyobb fenyegetést jelentő nacionalista populista újhullámmal összefüggésben. Legátfogóbban talán Francis Fukuyama járta körül a fogalmat Az identitáspolitika ellen – Az új törzsi gondolkodás és a demokrácia válsága című tanulmányában, a Foreign Affairs legutóbbi számában. Szerinte a demokratikus politikai rendszerek összeomlásához vezethet, ha folytatódik az a trend, hogy a társadalmak eltérő identitású csoportokra szakadnak. Nem pusztán arról van szó, hogy a populista jobboldal éleszti újra a törzsiséget nemzeti, etnikai, illetve vallási alapon. Ahogy Fukuyama is rámutat, Nyugaton az identitáspolitika azzal kezdődött, hogy a baloldal, a nagy társadalmi osztályok felbomlásával, egyre kisebb, marginalizált csoportok (kisebbségek, bevándorlók, nők, melegek stb.) képviseletét vállalta csak fel. Mindez pedig összességében vezethet a társadalmi kohézió felbomlásához és a polarizáció akár erőszakba torkolló kiéleződéséhez.