Kémjátszmák

A Salisburybe kivándorolt Závori László is tagja volt annak az orvoscsapatnak, amely megmentette Szergej és Julija Szkripal életét.

¬ Hogy kerül egy fiatal magyar orvos éppen az angliai Salisburybe?

2014-ben kezdtem itt dolgozni. Először fix szerződéses, rövid távú munkának indult. A kórház elégedett volt a munkámmal; javasolták, hogy pályázzam meg a határozatlan idejű állást.

¬ Szkripalék esetében hogy derült ki, hogy idegméregről van szó?

Léteznek speciális tesztek, amelyek segítenek azonosítani a mérget, illetve a tünetekből, a kezelések által előidézett változásokból lehet következtetni. Nehézséget okoz persze a rendkívül alacsony előfordulási valószínűség, az orvosok kezdetben általában valami másra gyanakodnak.

¬ Még mindig? A múlt héten még vaklárma is volt.

A mentőszolgálatot a korábbiakhoz hasonló tüneteket mutató betegekhez riasztották, így joggal merült fel, hogy megint idegméreggel lehet dolguk.

¬ Négyből hárman végül túlélték a találkozást az idegméreggel. Nekik szerencséjük volt, vagy az orvostudomány fejlődött annyit, hogy már eljárt az idő a novicsok fölött?

Szó sincs veszélytelenségről. Az összes túlélőnek hihetetlen szerencséje, hogy nagyon rövid időn belül megfelelő ellátást kapott. Sajnos ez sem mindig elég. Az, hogy egy kivételével az összes beteg életben maradt, csak az éppen arra sétáló civilek lélekjelenlétének, a mentőszolgálat gyorsaságának és a hatékony kórházi ellátásnak köszönhető.

¬ Milyen a hangulat most Salisburyben, nőtt az aggodalom?

A csapból is ez a történet folyik. Rengeteg összeesküvés-elmélet kering, ugyanakkor a legtöbben higgadtan kezelik a híreket. Mi, orvosok még egy ideig biztos hamarabb fogunk idegméregre gyanakodni, mint mondjuk rovarirtó szer okozta mérgezésre, holott az utóbbi mérhetetlenül gyakoribb. Szerencsére a kezelés nagyon hasonló. ¬ FOKASZ ORESZTÉSZ

A Szkripal-merénylet rövid távon segíthette ugyan Vlagyimir Putyin márciusi elnökválasztási győzelmét, ám a Kreml több tényezővel nem számolt, s ezért Moszkva most komoly presztízsveszteséget szenved el – mondta a HVG-nek Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő.

¬ Úgy tűnik, nagyon sok hibát követtek el a Szkripal-merénylet feltételezett elkövetői. Miért lehetett szükség egyáltalán erre az akcióra?

Oroszország abban bízott, elütheti a vádakat azzal, hogy aligha feltételezhetik róla, hogy néhány hónappal a labdarúgó-világbajnokság megrendezése előtt ilyen felelőtlen akciót hajtana végre. Az viszont figyelemre méltó, hogy 2018 tavaszán a Kommerszant című lap közölt egy közvélemény-kutatási eredményt, amely szerint a nagy és a közepes városokban drámaian csökken Putyin támogatottsága. Bár gyorsan visszavonták az adatokat, az különösen érdekes, hogy a Kreml felügyelete alatt álló állami közvélemény-kutató jutott ilyen következtetésre. Ha ez valóságos mérési eredmény volt, akkor érthető, miért volt szükség erre a kockázatos akcióra. Ez kellett ahhoz, hogy ismét felélesszék a Nyugat-ellenes retorikát, azt, hogy Oroszország állandó és igazságtalan támadások kereszttüzében álló ostromlott vár. Az orosz reakciókban tagadták az érintettséget, de kikacsingatva arra is céloztak, hogy az árulók megkapják, amit érdemelnek.

¬ London azért is tiltakozott, hogy az oroszok brit földön használnak vegyi fegyvereket.

Ez volt az, amire szintén nem gondoltak Moszkvában. 1993-ban aláírták, majd ratifikálták a vegyi fegyverek megsemmisítéséről szóló párizsi konvenciót, majd – többéves késéssel – személyesen Putyin jelentette be, hogy a teljes készletet felszámolták. Ehhez képest kiderült, Oroszországnak olyan eszközei vannak, amilyenek nem lehetnének: bináris vegyi fegyverek. Így tehát kétszer is rosszul sült el a terv. Arra gondoltak, hogy az elnökválasztásnál majd jól jönnek a vádak, amiket úgysem tudnak majd rájuk bizonyítani. Viszont végül belekeveredtek ebbe a nagyon csúnya történetbe, amiből nagyon nehéz lesz kikecmeregni.