Ismét napirendre került a koszovói területcsere lehetősége: Belgrád a dél-szerbiai Presevo-völgyet adná át Pristinának cserébe az észak-koszovói Mitrovica térségéért. A korábbi hasonló javaslatokat ellenző nagyhatalmak most talán elfogadnák a cserét.
Albán fiatalok nemzeti öltözetben Presevóban. Területért nyugalmat?
afp / ARMEND NIMANI
Figyelőszemek
Az 1991-ben széthullott Jugoszlávia maradékának több helyszínén aggodalommal figyelik a koszovói–szerb párbeszédet, mert attól tartanak, hogy az esetleges területcsere rájuk nézve is beláthatatlan következményekkel járna. A legnagyobb veszélyben Bosznia, illetve Macedónia van.
Boszniát az 1992-ben kezdődött polgárháborút 1995-ben lezáró daytoni békeegyezmény alapján két részre osztották, s a köztársaság területének 49 százalékát elfoglaló Szerb Köztársaság élén álló Milorad Dodik egyre nyíltabban szorgalmazza a szerb többségű országrész kiválását. A másik entitásban, a Bosznia-hercegovinai Föderációban főként a muszlim bosnyákok, illetve a katolikus horvátok élnek, s utóbbiak többségének is tetszene, ha az általuk lakott területeket Horvátországhoz csatolnák. A megosztottság nem múlik a föderációban, ami érezhető Mostarban is, amelyet jórészt már újjáépítettek ugyan a muszlim–horvát harcok után, ám a városon átfolyó Neretva mára etnikai határrá vált.
Boszniának a Szerbia és Horvátország közötti megosztása már az 1990-es évek közepén is napirendre került. Franjo Tudjman és Szlobodan Milosevics akkori horvát, illetve szerb elnök állítólag közös vacsorán egy szalvétára fel is rajzolta azt az S betűre emlékeztető vonalat, ahogy felszabdalták volna a volt jugoszláv tagköztársaságot. Szabdalók most is lennének, s a nagyhatalmak valószínűleg azért igyekeznek Boszniában kicsiben megőrizni a volt Jugoszláviát, mert nem tudják, mit kezdjenek a maradék, szinte csak muszlimok lakta Boszniával, ahol alighanem komoly radikalizálódás menne végbe a területi veszteségek miatt.
Macedóniában az albán szeparatizmus feléledése jelenthet veszélyt. Amikor a szerbek százezerszámra üldözték el az albánokat 1999-ben Koszovóból, a legtöbb menekültet Macedónia fogadta be. Az érkezők között sokan akadtak, akik szerint eljött az ideje, hogy Macedónia nyugati, főként albánok lakta harmadát a függetlenedő Koszovóhoz csatolják. 2001 elején ki is törtek a harcok, s csak közel egy évig tartó vérontás után sikerült megállítani az öldöklést. Bár az albánok nagyobb autonómiát kaptak, a feszültség ma is érezhető, s ahogy nő az albán népesség aránya, úgy erősödhetnek meg a szakadár csoportok. A macedóniai válság kirobbanásáért Szkopje szerint felelős volt az EU is: bár Brüsszel a koszovói válság eldurvulásakor azt ígérte, segít a menekültválság kezelésében, végül alig érkezett támogatás.
