Kovács Ágnes: A hajlított kalap – Elhurcolt magyar műkincsek

A Római Birodalomban a diadalmenet büszkeségei voltak az összerablott javakkal megrakott szekerek. Franciaország magasabbrendűségét fejezte ki Napóleon azon törekvése, hogy a világ műkincseinek lehető legnagyobb és legértékesebb részét Párizsban hordják össze. Kovács Ágnes könyve a legutolsó és leghatalmasabb állami világrablást dolgozza fel. A náci birodalom a második világháborúban 750 ezer műtárgy eltűnéséért vagy megsemmisüléséért felelős. Csak a 7. amerikai hadsereg által elfoglalt német területeken 175 titkos műkincsraktárat fedeztek fel. Hitler saját múzeumot álmodott Linzbe, amelynek kollekciója a legnagyobbakéval vetekedett volna. Göring is múzeumot tervezett palotájába, a Carinhallba, hiszen a háború végére övé lett a legnagyobb európai magángyűjtemény. Kovács Ágnes részletesen leírja, hogyan tevékenykedtek az egymással is rivalizáló, felkészült műkincsvadász alakulatok Európában – kivéve nálunk. Magyarország szövetséges volt a háborúban és a rablásban, itt állami tulajdonnak nyilvánították a zsidók vagyonát, majd azt az állami vagyonnal egyesítve pánikszerűen menekítették ki a háború végén Németországba. Szürreális történeteket olvashatunk a könyvben minderről. A magyar javak a legrosszabb állapotban kerültek a müncheni Collecting Pointba, ahol az amerikaiak összegyűjtötték a föllelt műkincseket, majd visszaszállítottak származási helyére 65 ezer műtárgyat, köztük a Szépművészeti Múzeum mesterműveit. A visszaszolgáltatott arany- és ezüstállomány, részvénypapírok, ékszerek fedezetével sikerült 1946-ban stabil pénzt teremteni. A Vörös Hadsereg által elvitt kincsekből viszont szinte semmi nem került vissza. Nyolcvanezer, Magyarországról elhurcolt műtárgy van ma is oroszországi múzeumokban.