Dühésbosszú

1991-ben az internet képviselte 24 órás hír- és véleményplatform még nem létezett, az egyedüli hírtévé a CNN volt, amelyet az első Öböl-háború nem sokkal korábban emelt nézettségben a hagyományos esti tévéhíradók elé, az amerikaiak főleg a napilapokból tájékozódtak. Abban a médiakörnyezetben zajlott Clarence Thomas főbírójelölt szenátusi meghallgatása, akit röviddel a szavazás előtt szexuális zaklatással vádolt meg korábbi beosztottja, Anita Hill. Nemcsak az instant globális tudósítás és reagálás lehetősége nem létezett, az amerikai politikai és társadalmi körülmények is mások voltak, mint most, egy évvel a metoo-forradalom kitörése után.

A szenátus jogi bizottsága annak idején 14 fehér férfiból állt, akik közül az amúgy befolyásos demokrata Ted Kennedy inkább hallgatott a botrányossá vált meghallgatás során, nehogy a fejére olvassák az ő nőügyeit, s azt a zavaros Chappaquiddick-szigeti autóbalesetet, amelyben a vele utazó Mary Jo Kopechne az életét vesztette. A százfős szenátusban 27 éve csupán két nő volt, a demokrata Barbara Mikulski és a republikánus Nancy Kasselbaum. A mostani jogi bizottságban már négy szenátornő van, ám mind demokrata, ezért bízta a republikánus többség a Brett Kavanaugh-t szexuális erőszak kísérletével vádoló Christine Blasey Ford meghallgatását Rachel Mitchell arizonai államügyészre, nehogy a pszichológusprofesszor 11 fehér férfi kérdéseinek kereszttüzébe kerüljön. És a mostani szenátusban is 23 nő foglal helyet, akik közül 17 demokrata, 6 republikánus.

Thomas meghallgatását 1991-ben Joe Biden, Barack Obama későbbi alelnöke vezette, aki tavaly kért bocsánatot egy interjújában Anita Hilltől azért, mert lényegében lesöpörték a vádjait, s nem tettek eleget a tisztessége megőrzéséért. Az akkor 35 éves jogásznő azzal vádolta a nála nyolc évvel idősebb Thomast, hogy azon a két munkahelyen, ahol a főnöke volt, folyamatosan viszonyt akart vele kezdeni, s az irodájában, négyszemközt a pornófogyasztási szokásairól beszélt neki, ami rendkívül kényelmetlen helyzetbe hozta őt. A szenátusi meghallgatás a maga idejében példátlanul részletezte egy főbírójelölt magánéletét, és bővelkedett szaftos részletekben. Hill vallomásában elhangzott, hogy Thomas szívesen dicsekedett a férfiasságával, s azzal, hogy szereti azokat a pornófilmeket, amelyekben a nők állatokkal folytatnak szexuális cselekményeket.

A republikánusok és a demokraták megállapodtak, hogy Thomas magánéletét – és különösen a pornófogyasztási szokásait – nem bolygatják, s kizárólag a hivatali és szakmai ténykedésére összpontosítanak. Mint később kiderült, Hill szavait többen alátámasztották volna a főbírójelölt viselkedésével kapcsolatban, ám őket a bizottság nem idézte be. Thomas mindent tagadott, dühösen védekezett, és – bár vádlója is afroamerikai volt – kijátszotta a faji kártyát, mondván, azért sem válaszol a feltétlenül szükségesnél hosszabban az őt ért vádakra, mert azzal „maga szolgáltatná a kötelet a meglincseléséhez”.

A metoo-mozgalom által Kavanaugh kapcsán újra felfedezett Hill felbukkanása előtt a Thomast főbírónak javasló idősebb George Bush arra számított, hogy a szenátusban akár 77-en is megszavazhatják a jelöltjét, végül csupán 52-en mondtak igent rá. A testületben stabil demokrata többség volt, ám számos déli állam demokrata szenátora nem mert nemmel szavazni, mert Thomas még csak a második fekete tagja lett az alkotmánybírósági szerepet is betöltő legfelső bíróságnak, s az életpályája a mélyszegénységből a legfontosabb posztok egyikét elérni képes embert szimbolizálta. Hill megpróbáltatásaira válaszul ugyanakkor az 1992-es választáson rekordszámú nő indult és nyert, a most a Ford-ügyet patronáló Dianne Feinstein, a jogi bizottság rangidős demokrata tagja is akkor került be a szenátusba. Thomas pedig a legfelső bíróság nyilvánosság előtt szökőévenként megszólaló, hallgatag tagja lett – aki az eltelt bő negyedszázadban rendre a nők jogainak bővítése ellen szavazott a testületben, legyen szó abortuszról vagy munkahelyi egyenlőségről.