Féktelenül 2

Egy száguldó autó, amelyben valaki a fékpedált és a kéziféket is elrontotta. Nem a legújabb Keanu Reeves-film indul ezzel a jelenettel, még csak nem is rendőrségi közleményről van szó. Hanem a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat odaítélő bizottság által közzétett illusztrációról, mellyel közérthetően szerették volna bemutatni, miért is jár az idén a rangos elismerés. A díjat az amerikai James P. Allison és a japán Hondzso Taszuku kapta. Előbbi tudós a CTLA-4 (citotoxikus T-limfocita-asszociált protein 4), utóbbi pedig a PD-1 („programozott halál 1”) nevű fehérjével kapcsolatban végez vizsgálatokat, mindketten már a kilencvenes évek eleje óta. Rájöttek, hogy az eltérő mechanizmussal dolgozó proteinek az immunrendszer esetleges túlműködését gátló, az autoimmun tevékenységet akadályozó fékként működnek. Ám felfedezték azt is, hogy e „fehérjefékek” feloldásával az immunsejtek hatásos támadást indítanak a rákos sejtek ellen. Az Allison vezette kutatócsoport előbb egereknél, majd melanomás (bőrrákos) emberek kezelésében ért el jó eredményt. A Hondzso által kidolgozott terápia pedig az elmúlt években olyan daganatos betegek kezelésében is hatékonynak bizonyult, akiket korábban gyógyíthatatlannak tartottak. A „blokkolásgátlás” időnként autoimmun reakciókhoz vezet, ez még feladat elé állítja a tudósokat. Az orvosi Nobel-díjat odaítélő bizottság az eredményt kihirdető közleményben úgy fogalmazott: bár a tudomány már több mint egy évszázada próbálja az immunrendszer erejével legyőzni a rákot, Allison és Hondzso felfedezései előtt a munka csak szerény eredményeket hozott. A két tudós kutatásai a bizottság szerint mérföldkövet jelentenek a rák elleni küzdelemben.