Mindentőlfüggetlenül
Egyre kaotikusabb a helyzet Katalóniában, ahol a zavargásokba fulladt népszavazás után egy évvel sincs sok esély a függetlenség kivívására.

Katalán tüntetők és rendőrök a népszavazás évfordulóján Gironában. Tábornok nélküli hadsereg


Elmentakatalándíva

Égi páros
A rendőri erőszakról és a zajos függetlenségpárti felvonulásokról szóló híreket is elhalványította a hétvégén Barcelonában az a bejelentés, hogy 85 éves korában meghalt a világ talán legismertebb katalán művésze, Montserrat Caballé i Folch szoprán énekesnő. A katalán dívaként is emlegetett Caballé élete és pályafutása Barcelonából indult és oda is ért vissza. A Gracia kerületben született 1933-ban, néhány utcányira a katalán szecesszió atyja, Antoni Gaudí által tervezett és akkoriban már javában épülő Sagrada Família székesegyháztól. És onnan nem túl messze, a katalán szecesszió másik nagy építésze, a Lluís Domenech i Montaner által tervezett – szintén turistalátványosságként is jegyzett – Hospital de la Santa Creu i Sant Pau kórházban hunyt el múlt szombaton, és Barcelonában, a Sant Andreu temetőben búcsúztatták el hétfőn.
Amikor a mindmáig a világ első számú szopránjának tartott görög-amerikai Maria Callast arról kérdezték, hogy ki lehet az utóda, csak annyit mondott: kizárólag Caballé. Aki már 11 évesen Barcelonában, a híres Liceu konzervatóriumban tanult zenét – később gyakran emlegette, hogy technikailag ott a legtöbbet a magyar származású Kemény (Kirschner) Eugenia szoprán énekesnőtől sajátította el –, ott adta első koncertjeit, majd a katalán nagyvárosok, Reus, Tarragona és Valencia színházaiban lépett fel. Az ötvenes évek közepétől több európai város operaházában énekelt, a nemzetközi áttörést azonban az hozta, amikor 1965-ben elénekelte Lucrezia Borgia szerepét a New York-i Carnegie Hallban. Ettől kezdve nem volt megállás, az ezüstösen csengő hangú énekes rendszeres vendég volt a Metropolitanben, akárcsak a milánói Scalában vagy a londoni Royal Operában, és a közönség mindenhol imádta.
Az utolsó primadonnák egyikének is nevezték, nemcsak utánozhatatlanul tisztán csengő énekhangja, gazdag – Wagnertől Verdin és Puccinin át a spanyol operettig, a zarzueláig terjedő – repertoárja, művészi sokoldalúsága, de kedves, mindig jó kedélyű, humoros személyisége miatt is. A rajongói által gyakran duci istennőként is emlegetett Caballé jó értelemben vett nemzetközi sztár volt, amit annak is köszönhetett, hogy Freddie Mercuryval, a Queen együttes frontemberével közösen elénekelte az 1992-es barcelonai olimpia hivatalos dalát, a Barcelonát. Büszke volt katalán származására és szülővárosára, de magát a spanyol kultúra nagykövetének is tartotta, így nem meglepő, hogy egyként meleg hangon búcsúzott tőle Quim Torra katalán elnök és Pedro Sánchez spanyol kormányfő – ez volt szinte az egyetlen dolog, amiben az utóbbi időben egyetértettek.