Érdekekmentén

Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Amikor Sebastian Kurz lett az osztrák kancellár, Budapesten még úgy gondolták, szövetségesre leltek Brüsszel ellen és a menekültpolitikában, s ebben a hangulatban zajlott is le Kurz és Orbán Viktor első, idén januári bécsi csúcstalálkozója. Őszre azonban kiderült – amire a magyar kormánysajtó árulást is kiáltott –, hogy Kurz elítéli Orbán illiberális modelljét, a jogállamiság és a sajtószabadság magyarországi leépítését, ezért az Osztrák Néppárt európai parlamenti képviselőit arra utasította, hogy szavazzák meg a Sargentini-jelentést.

Kurz valóban jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal, s Ausztria gázellátásának biztonságát szem előtt tartja, ám ez korántsem olyan egyoldalú kötődés, mint amilyennel Magyarország a Paks II.-szerződéssel elkötelezte magát. Az osztrák kancellár sűrűn hangoztatja, hogy országa híd akar lenni a Nyugat és Oroszország között, amiért az EU-n belül nem tartják őt a Kreml trójai falovának. Nem úgy, mint Orbánt – különösen Ukrajna euroatlanti integrációjának blokkolása miatt –, aki az idén kétszer találkozott Vlagyimir Putyin orosz államfővel, legutóbb szeptemberben Moszkvában, amikor megerősítette a „százszázalékos elköteleződést” Paks bővítése iránt. De másképp látja az orosz kapcsolatokat az Orbán-kormány legfontosabb kelet-közép-európai szövetségese, Lengyelország is. A Jog és Igazságosság (PiS) párt alkotta kormány kész véd- és dacszövetségben Budapest mellett kiállni az EU-n belül a 7-es cikkely ügyében, de a Kreml közelébe vezető úton már – történelmi és politikai okokból – nem tart Orbánnal.

Külpolitikai elemzők még mindig csak találgatják, hogy az akkor ellenzéki, és korábban Oroszország-ellenes nézeteket valló – a Gyurcsány-kormány szoros kapcsolatát bíráló – Orbán 2009-ben, miután Putyinnal találkozott, miért változtatott 180 fokot az álláspontján. A jóhiszemű magyarázatok között van az a meggyőződése, hogy a 2008-as gazdasági válság a Nyugat kudarcát hozta, aminek eredménye volt a keleti nyitás is, és benne a csúcstalálkozók sora autokrata államfőkkel. Az idén júliusban például az EU vezető politikusai közül a csupán ceremonális hatalommal rendelkező Rumen Radev bolgár államfőn kívül csak Orbán vett részt – a héten Budapesten járt – Tayyip Erdogan török elnök beiktatási ünnepségén.

Orbán ott volt a kirgizisztáni Csolpon-Atában, a Nomád Világjátékokon, illetve a török (türk) nyelvű államok VI. csúcstalálkozóján is, ahol kijelentette: „Megdőlt a régi világrend, amelynek dogmája szerint a tőke és a tudás Nyugatról áramlik Kelet felé, hogy ott olcsó munkaerőt keressen. Az új világrendet alapvetően a Keleten felemelkedő államok fejlődése határozza meg.” A csúcson Erdogan és a házigazda Szooronbaj Zseenbekov kirgiz államfő mellett részt vett Nurszultan Nazarbajev kazah és Ilham Aliyev azeri elnök is, míg Savkat Mirzijojev üzbég elnököt és Orbán Viktort „kedves vendégként” említette a hivatalos szóhasználat. ¬