Természetes tényezők
William D. Nordhausnak (képünkön fent) és Paul Romernek ítélte az idén a közgazdaság-tudományi Nobel-emlékdíjat a Svéd Királyi Akadémia. Nordhaus az amerikai Yale Egyetem professzora, a szintén Nobel-díjas Paul Samuelsonnal együtt jegyzi a negyven nyelvre lefordított Közgazdaságtan című alapművet, amely magyarul Atkári János fordításában jelent meg. A tudós az elsők között modellezte a globális felmelegedés gazdasági hatásait. Klímakaszinó című könyvéből gyakran idézik, hogy azok, akik a szennyező anyagot kibocsátják, nem fizetnek ezért a kiváltságért, és azok, akik ennek az elszenvedői, nem részesülnek kompenzációban. Korábbi óvatos becsléseit tavaly felülbírálva, önkritikusan megjegyezte, hogy a szén-dioxid-kibocsátás társadalmi költségei sokkal súlyosabbak, mint korábban kalkulálta, és nyíltan ellenezte, hogy Donald Trump amerikai elnök felmondja a párizsi klímamegállapodást. Paul Romer a New York-i Egyetem professzora, 2016 és 2018 között a Világbank főközgazdásza volt. Az endogén növekedési elmélet művelői közé tartozik, akik a humán tőke, az innováció és a tudás szerepét hangsúlyozzák. A fejlődő országoknak ajánlotta charter city, azaz bérelt város teóriáját. Ennek lényege, hogy egyes városok kiszakadnak az országos jogrendből, és saját elképzeléseik szerint választják meg a kormányzási formát, amelyet harmadik félnek is átengedhetnek.
