Gerlóczy Márton

Portré

2018. október 18.

Fazekas István

Gerlóczy Márton

író

„Elég sok identitásváltáson mentem már keresztül az életemben, szeretném feldolgozni ennek a történetét” – mondja épp most készülő könyve kapcsán a 37 éves író. Budapesten született Váczi Márton néven. 1987-ben elhunyt az apja, vagyis akit akkor még annak hitt. Öt évvel később megismerkedett azonban a valódi édesapjával, az újságíró Gerlóczy Ferenccel. Sok minden derült ki egyszerre, egyrészt hogy az édesapja mégsem halt meg, másrészt hogy mindhárom testvére féltestvére. Ám eközben már lett egy nevelőapja is, akihez ragaszkodott. „Már ennyi is bőven elég lenne, de a könyvemhez folytatott kutatások során kiderült, nem én vagyok az első, aki a családban nevet változtatott, tehát a név, amit végül tizenkilenc évesen felvettem, vagyis az édesapám vezetékneve, nem biztos, hogy a dédapám neve is egyben.” Anyja, Mészáros Zsófia Áprily Lajos költő, műfordító unokája. Az anyai ág történetét a 2017-ben megjelent Altató című családregényében írta meg. Már legelső regénye, a 2003-ban megjelent Igazolt hiányzás is önéletrajzi ihletésű volt. Második regényét, a Váróterem címűt azóta sem akarta újra kiadatni. „Írtam egy kalandregényt, mert kitaláltam, hogy meggazdagszom. Nyilván ebből fogyott a legkevesebb.” 2009-ben jelent meg A csemegepultos naplója – szerinte attól kezdve vállalhatók a könyvei. Jelenleg a tizedik, állítása szerint a legfontosabb könyvén dolgozik, amely az apai ág történetét mutatja majd be.

1987 óta Újlipótvárosban él, de lassan szívesen elköltözne, mert szerinte egyre jobban elhanyagolják a városrészt. Készülő regénye kapcsán jártasságot szerzett a családkutatásban, így ezzel is foglalkozik. Szabadidejében szeret főzni és olvasni, mostanában pedig legszívesebben a Szent István parkban pingpongozik.

¬ Könyveiből és nyilatkozataiból is kiderül, hogy szeret egyedül lenni. Azért lett író, mert ez már gyerekkorában is így volt, vagy az íróvá válás hatása is a magányosság?

Ez kölcsönhatás, nem tudom, melyik volt előbb. Biztosan szerepe van ebben annak, hogy zabigyerek voltam, de nem tudtam róla. Joggal érezhettem magam kívülállónak, és talán ezért vonultam félre, amikor csak tehettem.