Aranyélet

„Ha az Isten íródiák volna / S éjjel nappal mozogna a tolla / Úgy se győzné, ő se, följegyezni, / Mennyit kell a szegénynek szenvedni. / Aki szegény, az a legszegényebb, / Fázósságát odadja a télnek, / Melegét meg odadja a nyárnak, / Üres kedvét a puszta határnak.” A fülszövegíró rendelkezésére álló terjedelem nem engedi, pedig most legszívesebben idemásolnám József Attila szívszorongató versét teljes egészében, merthogy a száraz hírlapírói nyelvezet olykor kevésnek bizonyulhat a legnyomasztóbb társadalmi problémák teljes súlyának érzékeltetéséhez.