Omladozóbiztonság

Az USA és Oroszország között érvényben lévő legfontosabb fegyverzetkorlátozási egyezmény a 2010-ben aláírt és 2011-ben életbe lépett Új START-megállapodás, amely a felek számára hétszázban maximálja a telepíthető nukleáris rakéták és bombázók számát, és 1500-ban a robbanófejekét. A szerződés legalább 2021-ig érvényben marad, s azt követően öt-öt évvel meghosszabbítható. Donald Trump amerikai elnök többször is bírálta már a megállapodást, amely szerinte Moszkvának kedvez, és a megkötése elődje, Barack Obama egyik legrosszabb döntése volt. Az Új START hosszú folyamat eredményeként született meg, az előzmények még az 1960-as évek végére, a stratégiai támadófegyverek korlátozását célzó SALT-tárgyalásokig nyúlnak vissza. A SALT-megállapodások végül sohasem léptek teljes érvénnyel életbe, azokat követte a START I–III.-szerződés, majd a 2012-ben lejárt, Moszkvában aláírt SORT-egyezmény.

A legfontosabb nemzetközi szerződések közül érvényben van az 1963-as atomcsendegyezmény, amely megtiltotta a légköri, víz alatti, illetve a világűrbeli nukleáris robbantásokat. Az egyezményhez a deklarált atomhatalmak közül nem csatlakozott Kína és Franciaország. Az ENSZ-közgyűlés 1996-ban elfogadta az átfogó atomcsendegyezményt is, ám az a mai napig nem lépett életbe. A megállapodás mindenféle atomrobbantást törvényen kívül helyezett volna, ám csak akkor lép érvénybe, ha valamennyi olyan állam részese, amelynek van energiatermelő vagy kísérleti atomreaktora. Az érintett körből Kína, Izrael, Irán, Egyiptom és az USA nem ratifikálta, míg Észak-Korea, India és Pakisztán alá sem írta a dokumentumot. 1996 óta egyébként csupán India, Pakisztán és Észak-Korea hajtott végre nukleáris kísérleti robbantást. Él még az 1970-ben életbe lépett, a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó atomsorompó-szerződés is, amelyhez India, Pakisztán és Izrael nem csatlakozott, Észak-Korea pedig 2003-ban felmondta.

Miután Oroszország szeptemberben 300 ezer katona részvételével végrehajtotta a Vosztok (Kelet) 2018 nevű hadgyakorlatot, most a NATO következik, amely Norvégiában rendezi a hidegháború vége óta legjelentősebb gyakorlatát. Az október 25-én kezdődött, egy hónaposra tervezett művelet előtt hetekbe telt, amíg a helyszínre érkezett az odavezényelt ötvenezer katona és a több ezer harcjármű. A NATO a hidegháború utáni időszakban elszokott a jelentős logisztikai műveletektől, s a csapatok mozgását fizikai és egyéb akadályok is nehezítik. Az európai utak és hidak jó része nem bírja el az akár száztonnás harcjárműveket, a közúti felüljárók alatt pedig nem fér el azok egy része. Ami pedig a szabályozást illeti: szigorú előírások vonatkoznak az éles lőszerek nemzetközi szállítására, és Norvégiába például csak úgy léphettek be a brit harcjárművek, ha azokról – a fertőzésveszélyt elhárítva – a brit föld utolsó molekuláját is lemosták.

Ben Hodges, az Európában állomásozó amerikai erők egykori parancsnoka szerint mindenképpen hatékonyabbá kell tenni a csapatok mozgatását. „Oroszországgal tudatosítani kell, hogy bármivel áll is elő, a NATO képes lesz azt legyőzni. A gyors mozgás az egyik előfeltétele annak, hogy politikusainknak más lehetőségeik is legyenek a felszabadító háborúk mellett” – mondta az egykori parancsnok.

A Trondheim környékén rendezett Trident Juncture 2018 célja, hogy rossz időjárási körülmények között is gyakorolják a NATO-tagállamokból, valamint Svédországból és Finnországból érkezett gyorsreagálású erők közötti együttműködést. Az Oroszországgal határos, és a Moszkva agresszív külpolitikájától tartó Norvégiában pedig azt vizsgálják, milyen gyorsan és hatékonyan tudják kezelni a külföldi szállítmányokat. Magyarország nem erőlteti meg magát a részvétellel: a honvédséget az Anyagellátó Raktárbázis 15 katonája képviseli egy tábori üzemanyagraktár-rendszerrel.