Hullámlovas

Fazekas István

A reneszánsz motívumokkal dúsan díszített, 150 négyzetméteres Michelangelo-termet, ahol most a Leonardo-kiállítás megnyílik, az 1950-es években elzárták a látogatók elől. „Valamikor az 1970-es években egy álmennyezettel durván kettéosztották, arra pedig végképp nincs mentség, hogy szórópisztollyal akkurátusan lefújták a díszítőfestést is” – mondja Mányi István építész, a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciójának tervezője. „A műtárgyak és látogatók helyett a bérelszámolók vették birtokukba” – teszi hozzá Baán László, a múzeum főigazgatója.

Nem ez az egyetlen olyan része a múzeumnak, amit az Orbán Viktor által személyesen celebrált szerdai átadás után eredeti pompájában visszakap a közönség a hosszú, 15 milliárd forintba kerülő felújítás után. A Michelangelo-terem felett is irodák voltak. Most ez a rész is – a múzeum tervezője, Schickedanz Albert előtti tisztelgésként az ő nevén – ismét megnyílik. Kisebb rendezvényekre, felolvasásokra, könyvbemutatókra használják majd – tudta meg a HVG a múzeumtól. Amikor a könyvtár kinőtte a három díszes teremből álló eredeti otthonát, és elköltözött, raktár került a helyére, ez most múzeumpedagógiai térként újult meg. A legfelső szinten lévő raktárhelyiségből is kiállítóterem lett, ahol a magyarországi barokk képzőművészetet mutatják be. Ugyanis a Nemzeti Galériából még az idén ide költözik a régi magyar gyűjtemény.

A mintegy kétezer négyzetméterrel megnövekedett közforgalmú terek felét a több mint 70 év után megnyíló, felújított Román Csarnok teszi ki. A háborús sebeket őrző csarnokot korábban raktárnak használták, egyik mellékhajóját pedig leválasztották, és folyosót alakítottak ki belőle. Most a középkori kőtár egyes darabjait helyezik itt el. A hiányzó raktárakat a földszinti és a föld alatti részeken alakították ki. Ezt megkönnyítette, hogy az épület pódiumon áll, amit az építés során homokkal töltöttek fel. Ennek „kibányászása” már az 1990-es évek eleji bővítés során megkezdődött; ekkor épült a mélyföldszinten a ruhatár, állandó és időszaki kiállítóterek. A kétezres években a homlokzat újult meg, amelynek felületét még második világháborús és ’56-os belövések „tarkították”.

A következő lépés a 2010-re tervezett, föld alatti bővítés lett volna, amit – noha a markolók már a helyszínen voltak – az akkori Orbán-kormány leállított. Mint később kiderült, azért, hogy egy grandiózus tervet, az akkor múzeumi negyednek, most Liget Budapest projektnek nevezett beruházást valósítsák meg. Az elképzelést sokan azzal támadták – részben jogosan –, hogy új múzeumok építése helyett inkább a Román Csarnokot kellene helyreállítani. Talán ennek is köszönhető, hogy a Liget projekt része lett a csarnok felújítása. Ha pedig már erre jutott pénz, a múzeum igyekezett minél több elemet belegyömöszölni a felújításba, így végül az épület mintegy 40 százaléka megújult, a teljes gépészetet beleértve.

Alaposan megváltoztak a látogatói igények az elmúlt több mint száz évben, amióta megnyitotta kapuit a múzeum. Nemcsak gyerekfoglalkoztató, étterem, kávézó nem épült, hanem még időszaki kiállítóterek sem. Az első időszaki kiállítást csak a megnyitás után 30 évvel rendezték. Nem beszélve a műtárgyszállítást segítő teherliftek vagy az akadálymentesítés hiányáról. Most, történetének legnagyobb rekonstrukciója során egyszerre igyekeztek visszaállítani az eredetei tereket és az épületet a jelen kor követelményeihez igazítani. Lesz idő tesztelésre, hiszen az újrarendezett állandó kiállítások majd csak a jövő év elején nyílnak meg. ¬ HAMVAY PÉTER