Veszélyesvidék

Az EU-ban néhány éven belül eltörlik a kötelező őszi és tavaszi óraátállítást; a tagállamok maguk dönthetnek majd, hogy a téli vagy a nyári időt kívánják-e véglegesnek megtenni. Az első európai átállító Németország volt, amely 1916. április 30-án tekerte előre az órákat, hogy a nyári hónapokban energiát takarítson meg a teljes lendülettel termelő hadiiparnak. A németeket a többi hadban álló fél is követte, többek között Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország is áttért a nyári időszámításra. A lelkesedés a háború befejezésével elmúlt, előbb Németország és Ausztria hagyott fel az órák állítgatásával, majd a francia vidék is így tett, Párizsban viszont megmaradt az új módi.

A következő hullám 1940-ben jött el, akkor ismét Németország volt a kezdeményező, és ismét a hadiipar támogatására. A megszállt területekre rákényszerítették a váltást – Franciaországban az számított igazi hazafinak, aki nem a német idő, hanem a mindenkori francia szerint élt. A divatból a második világháború után fokozatosan kiment óraátállítás az 1973-as olajsokk után jelent meg újra. A cél ekkor is az energiatakarékosság volt, hiszen – az olajexportáló arab országok által bevezetett embargó miatt – az égbe szöktek az árak, ezért csökkenteni kellett a fogyasztást. E körben az első európai ország – 1976-ban – Franciaország volt, és az évtized végére újra általánossá vált az őszi és tavaszi óraátállítás. Az EU 1996-ban egységesítette a rendszert, ekkor döntöttek úgy, hogy az órákat március, illetve október utolsó vasárnapjának hajnalán kell átállítani a nyári, illetve a téli időre.