Korszakosbúcsú

„Nem lettem gazdag, nem lettem világhírű, nem én mondom meg vezető német vagy amerikai folyóiratok hasábjain, hogy mitől szögletesek a piramisok, de le tudok ülni reggel az íróasztalhoz, hogy lefordítsak 12 strófát a Nibelung-énekből, amin most dolgozom. Mielőtt ennek nekiállok, megborotválkozom, és eközben bele tudok nézni a tükörbe” – mondja Márton László, aki párhuzamosan németül és magyarul írta legutóbbi regényét. Az itthon Két obeliszk, Németországban Die Überwindlichen (A leküzdhetők) címmel megjelent művében az író a társadalmi jelenségek kifigurázását fantasztikus elemekkel társította. E téren Gogolt, Swiftet, Kafkát tartja elődeinek. Afféle próbatétel volt ez, hogy sikerül-e terjedelmes, többsíkú prózát írnia az anyanyelvén kívül. Három-négy fejezetet németül fogalmazott meg, majd pihenésként megírta magyarul is. Nem kétnyelvű, de ha bizonytalan egy-egy stilisztikai árnyalatban, felüti az értelmező szótárakat. Előnyére válik, hogy ismeri a német nyelv és kultúra régebbi rétegeit is. Már egyetemista korában barokk költőket fordított magyarra. Budapesten nevelkedett, az ELTE magyar–német–szociológia szakán végzett 1983-ban, majd a Helikon Kiadó szerkesztője lett, 1990 óta pedig szabadfoglalkozású író. Tizennégy drámát, ugyanennyi regényt, öt elbeszéléskötetet és számtalan műfordítást jegyez. Az Írók Boltja Üveggolyó-díjának birtokosa.