Putyinbarátjabukott

MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Botár Gergely

Csak az összes leadott szavazat megszámlálása után – ami még másfél hetet vehet igénybe – hajlandó az eredményről állást foglalni a republikánus Dana Rohrabacher, de már gyakorlatilag a demokrata ellenfelét, Harley Roudát tekintik győztesnek, aki a hétvégéig összesített voksok 52 százalékát szerezte meg. A félidős választások egyik legnagyobb vesztese a kaliforniai politikus, aki 30 év után kényszerülhet elbúcsúzni a képviselőházi mandátumától. A 71 éves Rohrabacher már-már abszurd módon volt Oroszország, és Vlagyimir Putyin védelmezője a washingtoni kongresszusban. De a jelenlegi budapesti kormány lelkes támogatójának is számított, és a Magyar Időknek azt mondta, Magyarországot virágzó demokráciának, Orbán Viktort pedig erős vezetőnek tartja.

A német és angol felmenőkkel büszkélkedő, ifjúkorában folkénekesként is fellépett, de manapság is szívesen gitározó Rohrabacher Ronald Reagan elnök beszédírójaként dolgozott. Olyan szenvedélyesen szovjetellenes volt, hogy rövid időre Afganisztánba ment a mudzsahedek oldalán harcolni, de puskaport állítólag nem szagolt. Az 1988-as kongresszusi választáson a kaliforniai, Los Angeleshez közeli Orange megyében elnyerte az egyik republikánus képviselőházi mandátumot, amit mostanáig minden alkalommal megvédett. A fölényére jellemző volt, hogy soha nem tudták megszorítani, csupán 2008-ban szerzett 55 százaléknál kevesebb szavazatot, és két éve még csaknem 17 százalékpontos előnnyel győzte le demokrata ellenfelét.

A hidegháború vége után Rohrabacher nagyot fordult, és Oroszország támogatója – a Politico blog szerint Putyin kedvenc amerikai képviselője – lett. Arról anekdotázott, hogy az 1990-es évek elején Washingtonban együtt ivott az akkor még szentpétervári polgármester-helyettes Putyinnal. Miután az amerikai futball szelídített változatát játszották az orosz delegációval, egy Capitoliumhoz közeli ír kocsmában zárták az estét. Több korsó sör után azon vitatkoztak, ki nyerte a hidegháborút, majd ezt szkanderpárbajokkal próbálták eldönteni. Rohrabachernek Putyin jutott, aki „egy milliszekundum alatt” lenyomta.

A kaliforniai politikus a 2008-as orosz–grúz háborúban az utóbbit tekintette a konfliktus kirobbantójának, fúrta a 2012-ben hozott amerikai Magnyitszkij-törvényt – amely a névadó ügyvéd gyanús moszkvai halála miatt rendelt el személyre szabott szankciókat –, és 2014-ben Koszovó önrendelkezési jogával állította párhuzamba azt, hogy Oroszország annektálta a Krím félszigetet. A The New York Times napilap felelevenítette, hogy 2012-ben az FBI a kongresszus egyik lehallgatásbiztos szobájában figyelmeztette, hogy az oroszok annyira fontos személynek tartják az amerikai befolyásszerzési törekvéseikben, hogy még kódnevet is adtak neki. Azt viszont senki sem állította, hogy az oroszoknak dolgozott, vagy tőlük pénzt kapott volna. A The Washington Post tavaly nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amelyen az előző évben Kevin McCarthy, a képviselőház republikánus frakcióvezetője azt mondja, szerinte Putyin két embert fizet: Donald Trumpot és Rohrabachert. A szintén kaliforniai politikus erre azt mondta, csak viccelt.

Rohrabachert a 2016-os elnökválasztás után egy ideig – nem tovább, mint Putyinnal a szkanderezése tartott – még a külügyminiszteri posztra is esélyesnek mondták. A képviselő kitalációnak nevezte, hogy Oroszország befolyásolta volna a választást, de ha mégis megtörtént – mondta márciusban –, az USA is megpróbálta az oroszok és mindenki más választását befolyásolni. Kényelmetlenné vált számára, hogy kiderült, találkozott az állítólagos orosz ügynökkel, az USA-ban vád alá helyezett Marija Butyinával. 2016 áprilisában Moszkvában pedig azzal a Natalja Veszelnyickajával beszélt, aki később a manhattani Trump Towerben Hillary Clintonra terhelő információkat ajánlott ifjabb Donald Trumpnak, Jared Kushnernek, Trump vejének, valamint Paul Manafortnak, Trump akkori kampányfőnökének.Rohrabachernek a Putyin és Trump iránti vonzalmát maximálisan kihasználta kampányában a republikánusból demokratává lett 56 éves Rouda, aki abban a körzetben tudott győzni, ahol a republikánusok a közelmúltig verhetetlennek számítottak. ¬